Talán azért szerettem beléd, mert pont akkor találtál rám,
Mikor azt éreztem, szükségem van a szerelemre.
Nem akarlak még elengedni,
Még olyan jó álmodozni.
Jó a hideg levegő,
Jó, hogy nem szorít sarokba a kánikula.
De most melegem van,
Csöpög rólam a gondolat.
Nem tudom, mi történik.
Nem akarom elengedni azt,
Amit talán soha nem is érek el.
A gondolatláncba kapaszkodok,
És most végre érezhetném a nyár és a naptej illatát.
A szabadságot.
De azt hiszem, a kulcsot nem találom.
Bezártam magam a házba.
Ugorjak az ablakon?
Inkább a meleg szobába zárkózva
Várok a lovagra,
Arra, aki kiszabadít a saját börtönömből,
De vajon tudja a ló a házszámom?
Author: Nagy Sára Kata
Nagy Sára Kata vagyok, 19 éves. A művészet az életem, az éneklés, a zene, az írás, a fotózás, a rajzolás, a főzés-sütés. Egyik legkedveltebb időtöltésem a versek írása az éneklés mellett, mert ebben kiélhetem az érzésem és a kreativitásom. A szabad versekben találtam meg magam, bár több prózával és novellával próbálkoztam, de ezeket a műfajokat nem éreztem annyira közel. A verseimben több téma szokott megjelenni, de ezek közül a legtöbb a szerelmet dolgozza fel különbözőképpen, bár a körülöttem lévő diákvilág is belefonódik a műveimbe. Ha jobban meg szeretnél ismerni engem és a világom, csak, olvass bele az egyik versembe!