Okos tojás

Okos tojás

Kertünk szeretett üdvöskéje
Erről szól unokáim meséje
Sok tojással megajándékozó
Vidám kopasznyakú tyúkanyó
A napi friss tojást ajándékozó

Nem hiányozhat az ünnepi tálról
Főve,sütve illatozik a konyhából
Húsvét táján piros színnel festve
Ez lesz a kisgyermek kedvence
Sokáig eláll jégszekrénybe helyezve

A tojás lehet szép vagy jó
Ha záp,akkor semmire való
De hogy okos is lehet, hajhó!
Erről suttog a paláveres rádió
Beszélnek mint kormány tanácsadó

Türelmes ember a műsor vezető
Beszélhessenek a telefonálók az a fő
Törvényeket szeretnének módosítani
S a parlamenttel azokat elfogadtatni
S az előtte beszélőt mindig megcáfolni.

Annyi okos tojás van az országban
Ahány ifjú táncol a húsvéti bálban
Az ifjak szerelmes szavakat suttognak
Csakhogy ezzel senkinek sem ártanak
Az okos tojások pedig szószátjárnak

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Örök

Tűz rám a koradéli nap, fényébe merülök. Perzsel, szinte éget, mégis, jó, ahogy itt ülök.   Nem mozdulnak a levelek. Lelkedbe révedek.   Megáll az

Teljes bejegyzés »

Ott voltam

Ott voltam a zöld leveleken, zizzenő fűben, havas hegyen, hullámfodrokon, tengereken, sziklaszirtek letöredezett sötétlő repedéseiben, őzek szelíd barna szemében, hajfürtön játszadozó szélben, éjszaka hömpölygő medrében,

Teljes bejegyzés »

Nem zuhanok

Vonjatok fénybe, reményt égő hajnalok, magamban lelkemig ható tőrt forgatok. Elborít a folyam, a sodró tengerár, s nem tudhatom, hogy rám a túlparton mi vár.

Teljes bejegyzés »

Nekem te

Te vagy nekem a mező, és te vagy a rét. Tenger kékje vagy nekem, mit ölel az ég. Hegycsúcs vagy, amit kezem Soha el nem

Teljes bejegyzés »

Múlik

Hogy múlik az idő, csupa töredék, sejtekből, sodródva kopik el a lét.   Lüktető lomb alatt öreg fák csendje, cérnaszál hangok bujkálnak el benne.  

Teljes bejegyzés »

Lépteid nyomán

Lépteid nyomán szárnyad lebben, messze repültél némán, csendben.   Felleg a társam, hallgat a szó, feledés tükre hajnali tó. Author: Szelidi Gemma Gyerekkorom óta fontos

Teljes bejegyzés »