csak ketten ültek a padon
kéz a kézben, szeretetben
néma bánat az ajkakon
néhány könnycsepp a szemekben
már kilencven felett jártak
átéltek sok veszteséget
arcukon mély barázdákat
szántott hosszú, kemény élet
s most gyermekeik sírjánál
nap mint nap megpihenni jó
a rég megkopott fejfánál
kismadár dalol, egy rigó
látom őket, ahogy csendben
emlékeznek a régmúltra
ahogy a néni megtörten
egy kis vízért megy a kútra
megöntözi a virágot
simít egyet szép szirmain
mint akkor, régen egy arcot
gyermeke csodás álmain
tegnap arra vitt az utam
friss virág az árva síron
fura érzés volt, és tudtam
valami történik, bizton
a néni ölelte párját
az öreg, kopott fapadon
szeme még tükrözte gyászát
s közben hagyta, könnye hulljon
hittem, gyermekit siratja
miattuk reszket a teste
indult felém, mi nyomasztja?
miért fátyolos a szeme?
aggódó tekintetével
tőlem segítséget remélt
szemében bánat könnyével
súgta: mentőt… csak ennyit kért
szerettem volna megölelni
de az idő már sürgetett
jó lett volna üvölteni…
a mentő sem segíthetett
úgy sírtam, bár nem ismertem
nem volt idegen számomra
s a néni vigasztalt engem
lágy simítást mért arcomra
ne sírjon, kedves, hiszen még
maga oly fiatal, látom,
ez az élet rendje, s elég
a gyertyánk, de mégsem bánom
hisz születünk és meghalunk
az utunk egyszer véget ér
de mit magunk után hagyunk
példa legyen, ne küzdőtér
Fazekas Gabriella nyomán…
2022. szeptember 14.
Author: Takács Mária
Takács Mária az Irodalmi Rádió szerzője.1955. január 4-én születtem, Budapesten.Mindig mosolygó, romantikus, háromszoros nagymama vagyok, aki lelkiekben még mindig a gyermekkorát éli.Édesapámat nagyon korán elvesztettem, hiánya a mai napig elkísért. De hiszem és vallom, hogy mindig lehet jobb, és jobb akkor is, ha néha-néha mély gödörben érezzük magunkat.Verseim alapjául az élet, a család, a szerelem, a természet, a társadalmi, szociális helyzetek és olyan megtörtént esetek szolgálnak, amelyekből valamilyen tanulság mindig levonható.Hiszek abban, hogy a mosoly az élet angyala, vele minden szebbé varázsolható.Fiatal koromban nagyon sok verset írtam, és egy hosszú szünet után ezt a hobbimat a nyugdíjba vonulásomkor újraélesztettem.Mindent szeretek kipróbálni, próbálkozásaim között szonettek, haikuk, tankák, apevák stb. is fellelhetők.Mostanában gyerekdalok írására adtam a fejem, egy kedvenc zenekarom felkérésére.Izgatottan nézek az első lemez megjelenése elé.A szomorú és komoly témájú verseken kívül szeretem a humoros írásokat. Életelemem a humor. Ahogy Louis Zamperini mondta: „A háború komoly dolog. Az élet is az. A nevetés segít átvészelni mindkettőt.”
