Egy kritika margójára

Egy kritika margójára.

Éva nem tudott ellenállni a kisértésnek
Ádám áldozata lett az emberi gyengeségnek
A tiltott fa almája a bűn jelképe lett az emberiségnek
Mely ma is ádáz ellensége a lellkünk békéjének

Az özönviz sem tudta lemosni,s kitörölni emlékét
Minden tettben,s gondolatban ott rejlik megbújva
S a bűnbánó lelkiismeret melyet megtagadott
Sokszor vezetett szerte a világban ocsmány háborúkra

Hatalmas üstben forrnak az emberi értékek
Ne feledd mindenki éltében eljön egyszer a nagypéntek
Mikor számot kell adni mit ér földi lábnyoma
Hamuval boritott lesz, vagy az utat mutatja

Mérlegre tehető-e, vagy a szellő elfujja
Mert az idő elkoptatta,igy lett könnyű a fajsúlya
Vagy hagyta, hogy belekapaszkodjon a kritika
És képlékennyé vált,s hagyta,hogy az idő átformálja

A szkepticizmus is rátelepedhet a gondolatra
Kiüresiheti lelkét s tartalmát zárhatja kalodába
Végleg megszabadulva kritikai érzékétől
Elforditja fejét pusztán csak sértődésből

Talán egy komoly lelkiismeretvizsgálat
Harmadnapra hozhat boldogitó feltámadást
Az ütköztetett véleményeknek kibontakozást
S majd a földi viharokban némi megnyugvást

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Némaság grasszál

Hallgat a kölyök, odakinn zápor, ordító fellegek tűntek fel a visszapillantóba, vissza… néztem őt s nézett engem, keresett, megkeresett válaszok, ármánnyal itatott kérdéseket kevert a

Teljes bejegyzés »

Tükörben

Elképzelt vágyálmod ködképét, Legbelső kétséged tépi szét. Önmagad eltűnő rejtekét Feszíti egy eltévedt álomkép. Belső vívódásod oka, Nem más, mint önmagad külső szónoka. Magányod egy

Teljes bejegyzés »

Darabokra (Egy kisfiú emlékére)

Sötét létra árnya fekszik a tornácra kúszik egy árnyék fel a padlásra. Néha megáll vissza-vissza tekint szeretne boldog kisgyermek lenni megint… Akkor volt apja,csodás édesanyja…

Teljes bejegyzés »

Múlt-Jelen-Jövő

   Múlt-Jelen-Jövő     A jelen a múltat a jövőnek büszkén adja át.   A régmúlt csodái a jelenben látják a jövőt.   A jövő

Teljes bejegyzés »