A szeretet nem ismer határokat
Féltve őrzöm Isten ajándékait
Földi éltem legszebb virágait
A távolság tőlük néha elkeserít,
Mit a gyakori telefonhívás enyhít
Sokszor lélekben is együtt járunk
Közben mindig friss híreket várunk
Vajon hogy szolgál az egészségük
Öreg napjainkban ők a reménységünk
Persze, hogy unokáimról regélek
Nehogy utolérjék Őket betegségek
Vajon sikerrel jár-e pályaválasztásuk
S gyermekeim vigyáznak-e rájuk?
Peti fiam féltve őrzött családja
Remélem rá ütött a jóságos apjára
Mikor értesültem hogy elsős gyermeke
Sikertelen az iskolai beilleszkedése
A boldog családi harangokat félre verte
Elszorúlt szívvel, csupán reménykedve
S a szertetet könnyeit alig leplezve
Az Úrhoz fordulhattam könyörögve
Hátralévő napjaim is feláldoznám
Hogy gyógyultan lássam kis unokám
A három fiúcska sorsa úgy rendeződjön
Hogy a szép családban épen nevelődjön.
Author: Hutás Mihály
Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért. Művészportré a szerzővel:
