Mindegy, hogy köd volt, talán szikrázó napsütés,
A fagyott földre préselő jeges széllökés,
Vagy sáros vízbe érő utolsó merülés,
Már csend van, s Nélkületek üresebb létezés.
Igyekszünk mi, hisz jó példából jutott bőven,
S a gyerekek is jönnek, szépen, illendően.
Csak képzelt vállaitok szorítjuk a kőben,
Hogy láttok minket, biztos? Itt, a temetőben?
Author: Halász Zoltán
Nevem Halász Zoltán. 1957-ben születtem Pécsett. Az itt - jellemzően műszaki pályán - ledolgozott 46 év után immár nyugdíjasként szeretnék néhány éves költői pályámon további szárnycsapásokat tenni.
2 Responses
Nagyon szép!
Köszönöm!