Dunaiként a Balatonnál,
mint csodálkozó gyermek:
magával ragad a varázs,
a táj végtelen ereje.
A tó vizének illata,
átjárja az egész testem,
mint részegítő bájital,
és magamat ottfelejtem.
Dunaiként a Balatonnál
a hullámok elringatnak,
s megélhetem a nagy csodát:
köszönök a pillanatnak.
A magasból a Badacsony
óvón figyeli a révet.
És megcsókol a nyugalom,
ha bármikor tekintetem
a tó víztükrére téved.
Author: Révész Danuvia
Révész Danuvia vagyok, ezen a művésznéven írok. Dunaújvárosban születtem, itt végeztem az iskoláimat is. Szerintem én azóta faragom a rímeket, mióta megtanultam írni, mivel nekem a dédapám, Révész László is költő volt, és rendkívül szoros volt a kapcsolatunk. Jelenleg Veszprémben élek. 18 éves koromban publikálták először versemet. Azóta több is megjelent irodalmi folyóiratokban és antológiákban, online és nyomtatott formában is – ezek még a saját nevemen. 2017-ben magánkiadásban megjelentettem az első kötetemet. Szabadidőmben vezetek egy költészettel kapcsolatos fórumot (Café Poetica – a virtuális irodalmi kávéház), de felkértek már irodalmi pályázat zsűrijének, illetve képzőművészeti kiállítások megnyitására is. Nálam a költészet nem egy hobbi, hanem életforma.
2 Responses
Kedves Danuvia!
Nagyon tetszenek a verseid, büszke lehet rád a nagypapád. Ilyen fiatalon ilyen költői magasságokban lebegni ritkaság számba megy. gratulálok az eredményeidhez is. 🙂
Szeretettel:
Katica
Kedves Katica!
Köszönöm a kedves szavait. Sajnos már nem derül ki, hogy büszke-e rám a dédapám, mivel a vers a halála után két évvel íródott. A vers pedig tíz éve. Csak remélni tudom, hogy odafentről figyel, és örül, hogy valaki más is faragja a rímeket rajta kívül a családból. 🙂
R. Danuvia