Törött karú fa áll
A kietlen szirten.
Nem jár arra madár.
Egy árva lélek sincsen.
Levelet sem hoz már.
Értelme nincsen.
De vágy hatja át
Minden egyes szinten.
Dörög az ég, villám
Vágja csonkját széjjel,
De várja még virágát-
Érthetetlenséggel.
Eső ázott ága
Elrepül a széllel.
Viharok vihara
Tépte le az éjjel.
Az idő csendet kiált.
Űr tátong a szirten.
Megállt a világ.
Semmi minden szinten.
Author: Révész Danuvia
Révész Danuvia vagyok, ezen a művésznéven írok. Dunaújvárosban születtem, itt végeztem az iskoláimat is. Szerintem én azóta faragom a rímeket, mióta megtanultam írni, mivel nekem a dédapám, Révész László is költő volt, és rendkívül szoros volt a kapcsolatunk. Jelenleg Veszprémben élek. 18 éves koromban publikálták először versemet. Azóta több versem és novellám is megjelent irodalmi folyóiratokban és antológiákban, online és nyomtatott formában is – ezek még a saját nevemen. 2017-ben magánkiadásban megjelentettem az első kötetemet. Nálam a költészet és az irodalom nem egy hobbi, hanem életforma.
Egy válasz
Szép vers tetszik.