A víztükrön lépked, s párát szuszog a manó,
Már táncra kérted, de a zene oly altató.
Ha lassul a ritmus, Te elsüllyedsz a vízben,
Elillan az álmod, csak a manó libben.
Ha odaúszol hozzá, gyöngysort kacag neked,
Azzal habkönnyű testét összefűzi Veled.
Az úszást abbahagyni már sehogy sem lehet,
Pörgeted a ritmust, hogy ne süllyeszd el terhed.
Author: Halász Zoltán
Nevem Halász Zoltán. 1957-ben születtem Pécsett. Az itt - jellemzően műszaki pályán - ledolgozott 46 év után immár nyugdíjasként szeretnék néhány éves költői pályámon további szárnycsapásokat tenni.
