Itt maradt a nyár az őszben

Maradt még valami a nyár illatából,

Még érzem melegét a gyönge őszi napban,

A nyár elszáradt levelei hullanak a fákról:

Itt ragadt szegény nyár, egy őszi pillanatban.

 

Vége van már, de nem szólt neki senki,

Nincs senki, hogy szóljon szegény nyárnak,

Milyen szomorú ősszel nyárnak lenni,

Szomorú a nyár, akit egész évben várnak.

 

Itt ragadt, és nem vette észre senki,

Talán nem merik mondani, hogy menjen,

Pedig milyen nehéz ősszel nyárnak lenni,

Ebben a füstös, sejtelmes hidegben.

 

Keresi helyét, és nem találja sehol,

Belebújik a kopaszodó fákba,

A fák most olyan szigorúan némák,

És a csend a nyárnak mintha fájna.

 

Mézes illatát szórja szét a réten,

A rét most olyan színtelen és száraz,

Aztán helyet keres a nyár az őszi égen,

De fellegekkel régen megtelt már az.

 

Olyan csendesek az őszi fellegek,

És a csend a nyárnak mintha fájna,

De a csípős, sötét őszi reggelek,

Még kapaszkodnak a nyár illatába.

 

Fel-felbukkan mindenütt a nyár,

Lágyan simít végig az őszi tájon,

Minden apró szegletet bejár,

Titokban felragyog a fagyos éjszakákon.

 

Hiába hinti be a nyár az őszt a fénnyel,

Olyan szomorú ősszel nyárnak lenni,

Nem törődik senki sem szegénnyel,

Hogy itt maradt az őszben, nem is tudja senki.

Beck Brigitta
Author: Beck Brigitta

Beck Brigitta az Irodalmi Rádió szerzője. Beck Brigitta vagyok, 22 éves. Megtehetném, hogy hosszú bemutatkozást írok magamról, de úgy gondolom, a verseim sokkal többet elárulnak rólam, mint amit ide le tudnék írni. Egyszerű szavakkal kifejezhetetlen mindaz, amit egy alkotással közölni lehet. Azért van szükség művészetre, hogy bármit el tudjunk mondani. Kellemes, gondolatébresztő olvasást kívánok!

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A csintalan manó

Beck Brigitta: A csintalan manó   Játék-földön hull a hó, Minden fényes, csillogó. Ezer színes szép csomagra Masnit köt egy kismanó.   A Télapó is

Teljes bejegyzés »
Prózák
Labádi Hanna

Minden alkalommal, ahogy lehunyom a szemem

(Az utolsó szó jogán kiegészítő története)                       Van egy hang, egy illat, egy emlék, ami hozzá köthető. Ahhoz az emberhez, akit nem tudok elfeledni, bármennyi

Teljes bejegyzés »

Sebem

Sebem Kék félhomályban zsong a kinti tér,pár szürke szó a hűvös falra száll,oly halk moraj, mi szívemig sem ér,s az őszi szélben nyomtalan megáll. Mit

Teljes bejegyzés »

Befagyott a tó vize

Befagyott a tó vize   Befagyott a tó vize. Gyere babám! Jer, ide! Nézd! Mily szép a tó! Nyáron ez egy itató. Idejönnek az állatok,

Teljes bejegyzés »

Álmatlan álmok

Álmaidban álmodozol álmatlan álmok álmairól, váratlan fájdalmak átkairól, vetetlen ágyak lányairól.   Látod az élet halálos vágyát, átkozott hajnal vöröslő házát. Látod a csendet, az

Teljes bejegyzés »

Hamar az ágyba!

A halkan szitáló hó lassan belepte az erdőt. Napról napra hosszabbak lettek a jégcsapok. Az állatok már rég elfoglalták téli vackukat. Legtöbbjük megtöltötte éléskamráját, és

Teljes bejegyzés »