Egy téli mese

Beck Brigitta: Egy téli mese

December eleje volt és köd szállt a tájra,

Szürke füstben álltak a büszke gyárépületek,

Felhőket leheltek az ég sötétlő aljára,

És bár még délután volt, kint mégis este lett.

Gomolygott mogorván a szürke füst a szélben,

Kevély volt és mindig magasabbra vágyott,

Dobálta a fagyos szél, ide-oda libbent,

Nemsokára már az ég felett szállott.

Az utcákon ült valami furcsa szürkeség,

Az aszfaltutak a hidegtől remegtek,

Ropogott a rét, mint ahogy a fa a tűzben ég,

A fűszálak, az utcák színt és fényt kerestek.

Hol lehet a melegség, egy apró gyertyaláng?

Hová tűnhetett a fényes szeretet?

Miért ilyen sötétek a téli éjszakák?

A csillagok fényével vajon mi lehet?

Így szóltak csendben a rétek és a fák,

A lámpafények fehér pontokként égtek,

Fényük nem bírta a sötét éjszakát,

Olyan sötét volt, hogy még a fények is féltek.

Aztán előbújt a hold a füstfelhők mögül,

Ezüstös takarót terített a fákra,

Táncot járt a reszkető házak körül,

A táj úgy tűnt, mintha már nem is fázna.

Ilyen jóságos olykor a messzi hold,

Megsajnálja a földet a téli éjszakákon,

A legsötétebb éjen a legfényesebb volt,

Hogy a hideg reszketésre cseppnyi jóság szálljon.

(2022. 12. 07.)

Author: Beck Brigitta

Beck Brigitta az Irodalmi Rádió szerzője. Beck Brigitta vagyok, 22 éves. Megtehetném, hogy hosszú bemutatkozást írok magamról, de úgy gondolom, a verseim sokkal többet elárulnak rólam, mint amit ide le tudnék írni. Egyszerű szavakkal kifejezhetetlen mindaz, amit egy alkotással közölni lehet. Azért van szükség művészetre, hogy bármit el tudjunk mondani. Kellemes, gondolatébresztő olvasást kívánok!