Horváth Ernő karnagy emlékére

Horváth Ernő karnagy-tanár emlékére.

Szédült századunk delelő harmada
Gyilkos háboruja a hitünknek sirja,
Majd jelenünk,a záró triptihonja
Nemzeti kulturánk jégkriptába zárja.

S most keményen hasit képembe a léfagyasztó
S tél – mámor szülte léhütő szél
S végtagjaimba tapasztja millió tüskéjét,
Mert ebben éli ki kinzó,ám mulandó létét.

Ki ily cudar időben napvilágra téved
Feledve az anyaméh párnázott világát.
Hullámhosszát állitják csak a fény rezzenései
S nem zavarják a fizikai lét bárgyu szenvelgései.

A legszebb gyermekmosoly a dalba szőtt érzelem,
És ezt felhangolni több, mint nagyszerü kegyelem.
S megélni mindezt mind a négy szólamban,
Mókát sugárzó külsőben, s zengő baritonban
Halászlé füszeres szinárnyalatában
Hollandus diéta vad utálatában
Megcsipett fogasok haláltusájában
Balatoni vinkó szolid rabságában.

Grófok,Tihanyi bárók, s füredi Szőrök
Imuunizált kulturborja,mint bálvány tárja feléd karjait,
Hogy kozmopolita nászát lássa mint összeköti Iskolád
S csak a halandók által látogatott, s kedvelt Zeneiskola hangszervilágát.
Pedig a jó magyarok sosem keverték a fehér Pannon bornak zamatos izét
A füszeres vörös bornak buja illatával
Mert mint hamis házasságnak rövid éltü léte
Függetlenségedért csupán fityiszt kapsz cserébe!

De nézd Pajtás !-fejed felől
Már a tetőt is lopják,
S szóvirággal gyurva Kodályt is eladták!
Hisz a jövő az utcabálé, s a nagy happeningnek
Tömegek hódolnak, meg az uj tömegszexnek!

Hajnalban deres álom ébresztett
Párnám sarkába vágtam körmeim
S kiszáradt torkom akadozva nyelésre kényszerült
Majd egy gyors mozdulat, s szobámra fény derült.

Árnyképek foszlánya mind lassan tovatünt
S bár két marokkal kaptam utánuk
Fénytelenség hozta vissza csak elvesztett nyugalmam
S lassan ismét hatalmába vett edzett önuralmam.

Mert Te ott álltál még a dobogó élén
S nem remegett a pálcád a felütés végén,
És zengi a gyermekkar a pünkösdi kótát:
Adj Uram minékünk ismét Örömódát !

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A túlpart

Nem tudom mi történt velem.  Immár vén fejjel  már hetek óta  egyre csak makacsul  magamban ugyanazt a kérdést kérdezem:  Élni még tovább érdemes?  Nem tudom,  Nem

Teljes bejegyzés »

Egy család vagyunk

Edit Szabó : Egy család vagyunk Egymás után haladunk, vajon merre visz az út? Városokban, falvakban jár a lábunk úgy lassan. Lépéseknek van célja ?

Teljes bejegyzés »

Magyar fohász

Magyar fohász   A Kárpátok bércein egy morajló ősi szél, ezeréves felhők között a múltunkról mesél. Akarjuk a szebb jövőt, mert mi egymásban hiszünk, ha

Teljes bejegyzés »

Mielőtt még késő

  Sokak számára hatalmas terhek vagyunk, Pedig magunk után nagy értéket hagyunk. Senki sincs, aki talál ránk elég időt, Nem értem, miért , Te ismered

Teljes bejegyzés »

Ünnepeljünk együtt

Edit Szabó : Ünnepeljünk együtt Ünnepeljünk együtt, azt akarom, amíg kedves rokonod, itt vagyok ! Kérésem szeretném, ha meghallod, meddig tart életem, nem tudhatod !

Teljes bejegyzés »

Mozdulatlan küzdelem

Mozdulatlan küzdelem   A sors most megálljt parancsolt a testnek, hogy a lélek megértse: a legnagyobb harcokat olykor mozdulatlanul, a csendben vívják. De a kötések

Teljes bejegyzés »