Horváth Ernő karnagy emlékére

Horváth Ernő karnagy-tanár emlékére.

Szédült századunk delelő harmada
Gyilkos háboruja a hitünknek sirja,
Majd jelenünk,a záró triptihonja
Nemzeti kulturánk jégkriptába zárja.

S most keményen hasit képembe a léfagyasztó
S tél – mámor szülte léhütő szél
S végtagjaimba tapasztja millió tüskéjét,
Mert ebben éli ki kinzó,ám mulandó létét.

Ki ily cudar időben napvilágra téved
Feledve az anyaméh párnázott világát.
Hullámhosszát állitják csak a fény rezzenései
S nem zavarják a fizikai lét bárgyu szenvelgései.

A legszebb gyermekmosoly a dalba szőtt érzelem,
És ezt felhangolni több, mint nagyszerü kegyelem.
S megélni mindezt mind a négy szólamban,
Mókát sugárzó külsőben, s zengő baritonban
Halászlé füszeres szinárnyalatában
Hollandus diéta vad utálatában
Megcsipett fogasok haláltusájában
Balatoni vinkó szolid rabságában.

Grófok,Tihanyi bárók, s füredi Szőrök
Imuunizált kulturborja,mint bálvány tárja feléd karjait,
Hogy kozmopolita nászát lássa mint összeköti Iskolád
S csak a halandók által látogatott, s kedvelt Zeneiskola hangszervilágát.
Pedig a jó magyarok sosem keverték a fehér Pannon bornak zamatos izét
A füszeres vörös bornak buja illatával
Mert mint hamis házasságnak rövid éltü léte
Függetlenségedért csupán fityiszt kapsz cserébe!

De nézd Pajtás !-fejed felől
Már a tetőt is lopják,
S szóvirággal gyurva Kodályt is eladták!
Hisz a jövő az utcabálé, s a nagy happeningnek
Tömegek hódolnak, meg az uj tömegszexnek!

Hajnalban deres álom ébresztett
Párnám sarkába vágtam körmeim
S kiszáradt torkom akadozva nyelésre kényszerült
Majd egy gyors mozdulat, s szobámra fény derült.

Árnyképek foszlánya mind lassan tovatünt
S bár két marokkal kaptam utánuk
Fénytelenség hozta vissza csak elvesztett nyugalmam
S lassan ismét hatalmába vett edzett önuralmam.

Mert Te ott álltál még a dobogó élén
S nem remegett a pálcád a felütés végén,
És zengi a gyermekkar a pünkösdi kótát:
Adj Uram minékünk ismét Örömódát !

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Hangolódás

  Fenyő illat öleli át a kis szobát, Angyalszárnyak suhanása hallatszik át. Lobogó gyertyaláng táncol fehér vásznon, Közelg a várva várt, áldott, szép Karácsony.  

Teljes bejegyzés »

Elmerengve

Szabadok voltunk, mezítlábasok…Nyaranta boldogan rúgtuk a port.Jobb napokon friss cipóból kaptunk porciót,de leginkább szétosztottuk, kinek mije volt.A hirtelen zápor minket nem zavart,ázott a bőrünk a

Teljes bejegyzés »
Versek
Nyári Tímea

Füst…

Kék öblök lassan vándorló ködén át, Egy barna rúdba zártam most a mát. A parázs lüktet, mint a forró ér, S a szürke hamu lassan

Teljes bejegyzés »

Új arc a régi testben

Új arc a régi testben    Megszülettem újra, bús csodában, Valami meghalt, s nem volt sirató, Nem vágott kés, nem sikoltó kín ez, Csak egy

Teljes bejegyzés »
Prózák
Nyári Tímea

A homály harangja

Io izgatottan várta a születésnapját. Szerencsének érezte magát, hiszen október 31-én született. Mindig mosolyogtatónak találta, hogy az emberek mennyire félnek Halloween éjszakájától. Pedig számára ez

Teljes bejegyzés »