Advent második vasárnapjára.
Végigjátszották már a magyar középkor szimfóniáját
A sorsot, a magyar hősit, s a pasztorált:
És mihelyt elvesztettük a tenger moraját
Nem találtuk meg többé a magyar Örömódát!
Ám a földje olyan szellemi táplálékot hordozott
Hogy virágba tudta boritani a magyar Reformkort!
Mialatt a nemzetek valcert jártak a spicces Európa pázsitján
A szilaj nemesből embert faragott Pázmány hagyatéka a Pozsonyi Diétán
A magyar népköltészet, a zene ize – zamata
Csokorba gyüjtve,mint mrgannyi adventi gyertya,
Mely világitott a nemzet ablakán
Hogy lássa Európa: még élünk, s tisztulni tudunk talán
A bünös tespedésben
A lélek leértékelődésében
Az élvezetek telhetetlenségében
S a jövő iránti reménytelenségben,
S megmutatta: a Demokrácia szabad lehetőség
Választani: mi tetszik jobban-a fény, vagy a sötétség.,
A régi továbbépitése,vagy az ujjáteremtés,
Vagy szabad tagadás, vagy szabad igenlés.
A legdemokratikusabban az Isten szava szólt,
Mert módot adott szabad akaratból
Választani: követed-e az Ő utját
Hogy megtalálhasd a kegyelem kutját,
Hogy szomjadat csillapithasd,
S sajgó szivünket felnyithasd
Befogadni az Eucharisztiát,
Igy táplálni tovább a Demokráciát.
Keresztények virrasszatok: veszélyben a Demokrácia
Ma ezt is jelképezd Te Adventi Gyertya!
Author: Hutás Mihály
Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért. Művészportré a szerzővel:
