Üveghegy

Üveghegynek messzi csúcsán,
Felhőkön túl, ködök felett
Ezüst csillag hideg szikrát
Ontva verseng nap fényével.

Hegy lábánál aranyhajú
Ifjú leány vágyódva néz
Fel, fel, ezüst csillag felé,
Dalt zeng ajka, s fohászkodik.

„Ezüst csillag, fényességes,
Hogy lehetnél még ma enyém?
Hogy juthatnék fel a hegyre,
Fényed hogy zárjam szívembe?”

Eső hullik, szélroham tép,
Magas a hegy, messze a cél.
Megy-megy a lány, lába botlik,
Ruha szakad, remény foszlik.

Kelő nappal újra indul,
Új erővel, régi célért.
Nap heve arcát égeti,
Lába alatt véres az út.

Karnyújtásnyira már a cél,
Hideg csillagért nyúl a kéz,
Roppan a jég, csúszik a láb,
Földre hull a jajkiáltás.

Szelíd hang szól: „Ejnye, leány!
Élted vezérlő csillagát
Mondd hát, miért kutatod ott,
Zordon, messzi hegyormokon?

Nézz körül a szelíd mezőn,
Lankás dombok, tavak között.
Erdő fáin, zöld levélen,
Hogyha igazán keresed,

Megláthatod a csillagot,
Amely neked rendeltetett.
S az a csillag, mely a tiéd,
Sosem lesz elérhetetlen.”

Bora Ildikó
Author: Bora Ildikó

Bora Ildikó az Irodalmi Rádió szerzője. Eddigi életpályám során jó néhány foglalkozást űztem, voltam tanár, ügyintéző, ifjúkoromban operaénekesnek készültem, de az írásban találtam meg igazán önmagam. Minden egyes fázisát élvezem, az alapötlet megszületésétől kezdve a kézirat nyomdakészre formálásáig. Szeretek csukott szemmel révedezni, sosem látott világokban jönni-menni. A történeteimben az lehetek, aki nem vagyok, és a történeteim által lehetek az, aki valóban vagyok. Gyermekkoromtól kezdve gazdag fantáziavilágról tettem tanúbizonyságot, az édesanyámtól hallott meséket továbbgondolva újabb és újabb történeteket találtam ki. Diákéveimben versekkel próbálkoztam, később felfedeztem, hogy a prózában is otthon érzem magam. Eleinte rövidebb humoros történeteket írtam, majd 2017-ben, az Aba Könyvkiadó gondozásában megjelent A rettegés piramisa című regényem, ami egy Egyiptomban játszódó, kalandokkal és szerelmi szállal fűszerezett bűnügyi história. Gyermekkoromban öt évet töltöttem Kairóban a családommal együtt, így a könyvben szereplő helyszíneket volt alkalmam a valóságban is megismerni. Rövidebb prózai műveim témáját egy-egy érzésből, hangulatból, színekből, illatokból merítem. Jártamban-keltemben figyelem az embereket, mozdulataikat, hanglejtésüket, és máris körvonalazódik a fejemben egy újabb novella szereplője. 2021 őszén csatlakoztam az Irodalmi Rádió alkotóközösségéhez, ez év novemberében jelent meg egy novellám (Lelki szemetes) az Irodalmi Rádió Szegény az ördög, mert nincsen neki lelke c. kötetében. Ettől kezdve az Irodalmi Rádió szinte valamennyi antológiájában olvashatók...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Nem felejtem el a tegnapot

Nem felejtem el a tegnapot, remélem ezt te is tudod. Érdekel miért csináltam? Érdekel mi az, ami idáig juttatott?   Kimondtam volna végleg, Hogy köztünk

Teljes bejegyzés »

Szeress, amíg lehet!

Szeress, amíg lehet! Szeress, amíg lehet! Ne mondd: „Hogy holnap!” Ha most is megtörténhet. Megeshet, arra ébredünk, hogy a hajnal már nélkülem talál. Amit ma

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Azt szeretném

Rózsa Iván: Azt szeretném Azt szeretném, hogy palesztin és zsidó egymással összebéküljön! Egykori ellenség egy asztalhoz üljön! Síita és szunnita ne utálja egymást! Pakisztáni és

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Cabo verde

Rózsa Iván: Cabo verde A zöld-fokiak fokozták a szintet; Nekik egyáltalán nem volt mindegy; Hispán sztárok elképzelés nélkül rúgták a bőrt: És egy legenda megint

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Üdvözülés

Rózsa Iván: Üdvözülés Mindenki saját magáért felelős. Tetteiért, cselekedeteiért. Isten semmiért sem felelős. De az egyetlen, univerzális, omnipotens Isten által Te is üdvözülhetsz! Ha van

Teljes bejegyzés »