Nem mertünk szeretni,
s ujjaink között a homok lepergett.
Most szeretnénk, de már nem lehet.
Féltünk elmondani álmaink,
s most az örök ébrenlét árnyai
minden álmunk kísérti.
Élhettünk volna, de nem mertünk.
Inkább semmit nem tettünk.
Aztán a nap lenyugszik és fölkel,
vég nélkül, szeretet nélkül, álmok nélkül….
nélkülünk.
Az írás jelentése számomra? Érzések, vágyak, félelmek, örömök, minden, ami vagyok, voltam, és lehetek még.
Egy vakáció emléke A csodálatos kisközség, Erdőkertes volt gyermekkorom legszebb állomása. Az általános iskolai tanulmányaimat ott végeztem el a hetvenes évek elején. Nyaranta a
Műsorvezető: A mai alkalommal két írónő azonos című regényeiről fogunk beszélgetni. Íróik, Ljudmila Jevgenyjevna Ulickaja (1943-), regénye 2015-ben oroszul és 2016 -ben jelent meg magyarul
Szerelmet követelt a Nyár magának. A világot bejárva, tombolva kereste. Térdre hullva adta az ember lányát urának, s a Nyár ölelő karjai között porrá égette.
* Volt is meg nem is, jobbra is meg balra is, egy bokor alól csendes hüppögés, szipákolás, sírás hallatszott. Késő őszre járt az idő, hűvös
Rózsa Iván: Lustaság „Jeder normaler Mensch ist faul!” – szokta mondogatni Arnold Meier, német barátunk. Vagyis: „Minden normális ember lusta!” Én sem vagyok rest olykor
Rózsa Iván: Isten szeret… Ha van Isten, szeret Téged. Ha meg nincs, úgyis minden mindegy… Budakalász, 2026. június 9. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az
