Nem mertünk szeretni,
s ujjaink között a homok lepergett.
Most szeretnénk, de már nem lehet.
Féltünk elmondani álmaink,
s most az örök ébrenlét árnyai
minden álmunk kísérti.
Élhettünk volna, de nem mertünk.
Inkább semmit nem tettünk.
Aztán a nap lenyugszik és fölkel,
vég nélkül, szeretet nélkül, álmok nélkül….
nélkülünk.
Az írás jelentése számomra? Érzések, vágyak, félelmek, örömök, minden, ami vagyok, voltam, és lehetek még.
Az élet A kis katicabogár táplálékot keres a vétlen vándor eltapossa Lélektelen volt a kis állat ezért senki sem sajnálta A szomszéd kiskakas vidám pára
Október egy furcsa hónap, Nyár már nincsen, a tél meg rákap. Ez megviseli a magyar embert, Hiszen 23-ika, elvert egy rendszert! Igen, jön az
Az ősz számos jeles ünnepnapot tartogat számunkra, bár közülük már jó néhányat el is töröltek vagy éppen más időpontba helyeztek át a rendszerváltás éveiben. Némelyik
Kitti a halovány hajnali derengésben az ablak előtt állt, álomtól ittas homlokát a párás üveghez nyomva, szemügyre vette a tétován ébredező világot. Valamelyik szomszédjánál
Belenyújtózom a pillanatba jelenem minden sejtjével megragadva ujjhegyeim végéig kinyúlok szétterülve burkom belsejében agyamba hasító éber gondolat tudatosítja jelenlétem. Megint reggel. Lanyhuló lelkesedéssel érintem kávéscsészémet
Oly fényesen csillog a lány szeme, szívében már bimbózik a rózsa, karcsú dereka, csodás külleme, ajakán kedvese forró csókja. Csodás szép szerelem, epekedés, lebegés, szenvedély,
