Rózsa Iván: Hol volt, hol nem volt…
Volt egyszer egy hajdanán tán kies ország; Magyarország:
Egykoron főképp büszke, szilaj magyarok lakták.
A lakosság jó része azonban elkorcsosult mára:
Manapság inkább egymással veszekedő ovisok hazája.
Pedig lehetne turistaparadicsom, földi mennyország belőle:
Minden adott hozzá, mégis szinte csak rosszat hallani felőle.
Idegenben keres munkát a legtöbb ifjú, kit magyar apa nemzett:
Külföldön úgy hírlik, hatalmas átverés áldozata e nemzet.
Egy diktátor tartja túszként markában az egész lakosságot:
S nemzetére hivatkozik döntéseiben, melyeket egymaga hozott.
Ám ha rosszul sült el a dolog, persze mindig más volt a hibás:
„Halódik a Nyugat!”, „átkozott szankciók”; no, és a sorosozás…
Otthon maradtak a konok hazafiak, meg a birkatürelműek:
Ez utóbbiak szavaznak hentesükre, kihez makacsul hűek.
A birkák nem tudják, hogy vágóhídra hajtják őket:
És rendre újraválasztják az országot szakadék felé terelőket.
A középkorban három részre szakadt ország, most kétfelé szakadt:
Kevesen dúsgazdagok, míg milliók életszínvonala a béka segge alatt.
A jövedelmi olló nemhogy szűkülne, egyre jobban tágul:
És a gazdagok többsége jó pénzért nemzetet gyékényen árul.
A nagy jövedelmek mögött többnyire nincsen semmi teljesítmény:
A lojalitás az alap, de ettől meg összedől a felépítmény.
Voltak itt már botrányok, gyanús ügyletek tucatjával:
És a költő, ha minderről ír, úgy érzi, magára marad igazával…
Hol volt, hol nem volt tehát Közép-Európában egy ország:
Hová egyre közelít a pokol, míg távolodik tőle a mennyország!
Budakalász, 2023. február 7.
Author: Rózsa Iván
Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchét éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...