A kelták teremtették
E réges-régi ismert várost.
Mindenkinek mást jelent most.
Ennek neve Komárom.
Ezernyolcszázhuszonöt
Február tizennyolc.
Ekkor született neves írónk,
Kinek neve Jókai Mór.
Csodagyereknek tartották.
Verseket írt, kitűnően rajzolt.
Tíz esztendős volt akkor,
Mikor mondták: Irány Pozsony!
Majd elhunyt édesapja,
De nevelése folytatódott,
Mit átvett a sógor,
S belőle írót faragott.
A Szabadságharc költője,
Kit megismert fiatalon,
Belül, a pápai kollégiumon,
Nagyon jó barátja volt.
Bár letette a vizsgáját,
Mert tanulta a jogot,
Az ügyvédi munkához
Sohasem fogott.
Az írás jobban érdekelte.
A tragédia után a Hétköznapok.
Műveinek száma gyarapodott,
De mellette festő is volt.
Később jött a Szabadságharc.
Mellette a Forradalom,
Ahol felolvasta A tizenkét pontot,
S lecsillapított sok rendzavarót.
Laborfalvi Rózát,
Kivel meg is házasodott,
Ezen a csodás napon
Látta meg a színpadon.
Ezzel az esküvővel
Kezdődött a bonyodalom.
Ő lett, kit az anyja kitagadott,
S Petőfivel is megszakadt a kapocs.
Mindezek után
Kossuthhoz csatlakozott.
Jött a Török világ Magyarországon
És az Egy magyar nábob.
Az ötvenes évektől egyre jobban
A politikai életbe belekapcsolódott.
Aztán egy regény, a Politikai divatok,
S ebben az időben indította A Hont.
Tisza Kálmán pártvezetővel
Kötött szoros barátságot.
Művészi pályájának fénykora volt.
Azután megírta a „hőseposzt”.
A kiegyezés után a kultúra
Fellendüléséről ábrándozott.
Előkerültek a Fekete gyémántok.
Regényvilága gazdag és változatos.
Megérkezett Az aranyember,
Aki a Senki szigetén lett boldog.
Távol a társadalomtól
És a nagyvilág zajaitól.
Sok szenvedés után felesége
Elment az élők sorából.
Másodszor is házasodott.
Az ara ismét színésznő volt.
Az utolsó éveiben is
Rengeteget dolgozott.
Az írásra már másképp gondolt.
Csak, mint kenyérkereső robot.
Kalandos történelmi
Regényekkel foglalkozott.
Majd megjelent A cigánybáró.
Utána meg A kiskirályok.
Halálának napján,
Mielőtt eltávozott
Mondott még egy utolsót:
„És most aludni fogok”.
Author: Révész Danuvia
Révész Danuvia vagyok, ezen a művésznéven írok. Dunaújvárosban születtem, itt végeztem az iskoláimat is. Szerintem én azóta faragom a rímeket, mióta megtanultam írni, mivel nekem a dédapám, Révész László is költő volt, és rendkívül szoros volt a kapcsolatunk. Jelenleg Veszprémben élek. 18 éves koromban publikálták először versemet. Azóta több versem és novellám is megjelent irodalmi folyóiratokban és antológiákban, online és nyomtatott formában is – ezek még a saját nevemen. 2017-ben magánkiadásban megjelentettem az első kötetemet. Van egy költészeti (irodalmi) blogom, Café Poetica- a virtuális irodalmi kávéház néven. de felkértek már irodalmi pályázat zsűrijének, illetve képzőművészeti kiállítások megnyitására is. Nálam a költészet és az irodalom nem egy hobbi, hanem életforma.
Egy válasz
Ezt a versemet, még 2006-ban, vagyis 17 évesen írtam egy nemzetközi Jókais pályázatra, amivel 12. helyezett lettem, és én voltam a legfiatalabb induló.