Rózsa Iván: Álom-lét

Rózsa Iván: Álom-lét
(18 haiku)

Az élet nem más,
Mint álom az álomban?
Majd örök alvás?

Küzdelmet követ
Örök pihenés, igaz
Otthonra lelés.

Felébredünk vagy
Örökre elszunnyadunk?
Erről nem tudunk?

Megfogom kezed:
Érezhető tapintás.
Mégiscsak vagyunk!

Ám látszat-lények
Bóklásznak a világban:
Sokan, szerteszét.

Céltalan létük:
Tetszhalott állapotban
Leledzenek ők.

Bár halottkémek
Nem állapítanak meg
Tényleges halált.

Fizikai lét
Még szendereg tán bennük;
Lét-mímelőkben.

Majd a legnagyobb
Varázsló lecsap rájuk,
Mint egérre ölyv.

Halál főnökünk
Nem finnyás, jöhet bárki:
És kell is menni…

Csak az tud halni;
Ki előbb igazán élt;
Átélni ezt is.

Nyugodt állapot
Mentődik át egy másik
Dimenzióba.

De ki „éltében”
Semmi foghatót nem tett:
Semmiből semmibe megy.

Nincs, mi távozzon
Belőle, hisz lelketlen
Ál-lény-képződmény.

S ha gonosz is volt,
Bűnei súlyától függ
A büntetése.

Örök kárhozat
Vár rá; érzéketlen lesz
A „hóhérja” is.

Míg szelíd lelkek
Jussa örök lebegés:
Boldog állapot.

Művész lelkeké
Pedig örök alkotás:
Úrba olvadás…

Budakalász,
2023. március 1.

Rózsa Iván
Author: Rózsa Iván

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchét éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Van, ami nem változik 

(A szeretet örök)   Látsz most odafent az égen, mint fénylő csillag a sötétben. A gyertyák most érted égnek, Az emlékek örökké élnek.   A

Teljes bejegyzés »

Cseppek csendje

Egy nehéz nap legvégére érve, Hazatérve vár otthonod menedéke. Tisztulási vágyaktól vezérelve, Egy áttetsző világba megérkezve; Zuhogó zuhatag zenjébe, Csillogó cseppeknek csendjébe. A néma könny

Teljes bejegyzés »

Pengék a zsebben

Minden egyes ember úgy hordja magával, Gyerekkorát, búját, fájdalmát, magányát Mint zsebében felejtett borotvapengét, Belenyúl minden nap, megvágja kezét.   Minden nap belenyúl, minden nap

Teljes bejegyzés »

Málnahab

Estefelé jár már a nap, Lassan indul a kis csapat. Nagypapa és két unoka Szedés után elfáradva.   Hazára kis kanna málna Vándorol határból házba.

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Tóth Lászlóné Rita

Remélt fény

Csupán egy szám, amit az anyakönyvi kivonat mutat, puha bársonyként ölelhet az élet szépsége, s utat mutat, míg él bennem a remény, lám a természet

Teljes bejegyzés »

Újra így szeretni

Újra így szeretni   Újra így szeretni valakit, vajon fogok-e még e világon? Ezzel a gondolattal vagyok néha magam hadilábon. Állítják néhányan, hogy mást is

Teljes bejegyzés »