A szív tavaszt vár,
de vörös-arany falevelet
sodor a szél már.
A szív tavaszt vár,
de az ablakon a tél kopogtat,
s csak fáj, csak fáj, csak fáj.
Most élhetnél!
Ha nem félnél,
mindentől messzire
szökhetnél!
Ha nem félnél,
az élettel táncra kelhetnél!
A szív tavaszt vár,
de az ablakon a tél kopogtat,
s hol van már a nyár!?
Az írás jelentése számomra? Érzések, vágyak, félelmek, örömök, minden, ami vagyok, voltam, és lehetek még.
Riadtan kiáltom felétek félelmem. Aggódom! Még nem tudom jövendőm mit tartogat számomra: jót-e, avagy rosszat? Félek. Magamra maradtam! egyes egyedül egyszál gyertya, a zúgó viharban.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer, egy kisfiú, valahol, egyszerű szülők egyszerű gyermeke, nagy fantáziával megáldott, aki sokat játszott, álmodott és álmodozott. Fején játékkoronát
Kungfu Árnyék Udvar. Tele szagokkal. Nehéz, zsíros illatok, dohos fadarabok, gabona, amit az ostoba szárnyasok szanaszét szórtak. Ezek a szagok azt kiáltják: „egyél meg engem”.
A város álma alatt Az éjszaka fekete palástja alatt, midőn a város álmait mormolja, reszkető fények őrzik a hitet, mint fáradt szívekben a forró ima.
Jegesmedve Eszkimóknál eljegyzés lesz. Fiú maci jeggyűrűt vesz. Lány mackónak jó a kedve, örül a két jegyesmedve. Giliszta Giliszta a földet túrja, amíg a
Makákó Jelmezbálba megy makákó, fején kopott honvéd csákó, oldalán kis görbe szabja. Újruháját szabó szabja. Kis póling Bicegve jár a kis póling, nem ment
2 Responses
Szép vers! Igen, az élettel táncra kelni néha félünk, de a tavasz majd ebben is segít! Hiszem, hogy szívünk nem hiába várja!
👏, Gábor