Indul a vonat, pöffen a mozdony,
A forgalmista a peronon posztol.
Zakatol a kocsi élet-telve, vígan,
Nevetés harsan, új ritmus robban,
„Tovább! Tovább!” – dobol egyre hangosabban.
Gyermekkor hajnalán angyalszárnyad rebben,
Labda száll az égig játszi hevületben.
Virág, lepke, madár mind messze tűnik már,
Vonat füstje száll. Fürge lábad toppan:
„Időm közeleg, indulj el végre, siess hát!”
Ifjúságod heve tavasz-nyárban éled,
Lábad alá hajtod mind a messzeséget.
Szerelmed karja int, s te sietsz feléje
Megbabonázva, jövődet nem félve,
Tovább, csak tovább. Az élet nem vár rád!
Megfáradt asszony jön, ráncos tenyér csattan
Vonatod oldalán. Kedvesen súgod neki, halkan:
„Az idő fut tovább, nem állíthatsz meg, jó anyám!”
Síró arcába nézel, letörlöd hulló könnyeit.
„Engedj, kérlek!” – szólsz, s lépte mozdonyfüstbe veszik.
Nyaradnak gyümölcse, íme, mind beérett,
Gyermekmosolyt őriz bájos feleséged,
De te sietsz tovább, hisz suhannak a fák,
A vonatablakból látni már az új táj
Lankás, dimbes-dombos, hívó vonalát.
Robog, robog tovább életed vonata,
Gyermekek, unokák, feladatok sora
Vár még rád, s te haladsz, s szaladsz tova,
Meg nem állsz, az Istenért sem
Egy pillanatra, míg bírja lábad, soha.
Deresedő sínpár, lassul a tempó már,
Lélegzeted kihagy, hangod is halovány.
„Pihenj meg!” – fordul hátra a masiniszta,
Izzadt arcod megsimítja: „Jó fiú, eleget fáradtál!”
„Csak tovább – mondod –, míg van még állomás!”
Véget ér a vágány, semmibe fut a pálya,
Üres már a vagon, nehéz sóhaj járja.
Elhagyott szerelmed könnyek közt, búsan integet,
Megállítanád az időt, de már nem lehet.
Végállomás, nincs maradás! Csikorognak a kerekek.
Author: Bora Ildikó
Bora Ildikó az Irodalmi Rádió szerzője. Eddigi életpályám során jó néhány foglalkozást űztem, voltam tanár, ügyintéző, ifjúkoromban operaénekesnek készültem, de az írásban találtam meg igazán önmagam. Minden egyes fázisát élvezem, az alapötlet megszületésétől kezdve a kézirat nyomdakészre formálásáig. Szeretek csukott szemmel révedezni, sosem látott világokban jönni-menni. A történeteimben az lehetek, aki nem vagyok, és a történeteim által lehetek az, aki valóban vagyok. Gyermekkoromtól kezdve gazdag fantáziavilágról tettem tanúbizonyságot, az édesanyámtól hallott meséket továbbgondolva újabb és újabb történeteket találtam ki. Diákéveimben versekkel próbálkoztam, később felfedeztem, hogy a prózában is otthon érzem magam. Eleinte rövidebb humoros történeteket írtam, majd 2017-ben, az Aba Könyvkiadó gondozásában megjelent A rettegés piramisa című regényem, ami egy Egyiptomban játszódó, kalandokkal és szerelmi szállal fűszerezett bűnügyi história. Gyermekkoromban öt évet töltöttem Kairóban a családommal együtt, így a könyvben szereplő helyszíneket volt alkalmam a valóságban is megismerni. Rövidebb prózai műveim témáját egy-egy érzésből, hangulatból, színekből, illatokból merítem. Jártamban-keltemben figyelem az embereket, mozdulataikat, hanglejtésüket, és máris körvonalazódik a fejemben egy újabb novella szereplője. 2021 őszén csatlakoztam az Irodalmi Rádió alkotóközösségéhez, ez év novemberében jelent meg egy novellám (Lelki szemetes) az Irodalmi Rádió Szegény az ördög, mert nincsen neki lelke c. kötetében. Ettől kezdve az Irodalmi Rádió szinte valamennyi antológiájában olvashatók...