Author: Halász Zoltán
Nevem Halász Zoltán. 1957-ben születtem Pécsett. Az itt - jellemzően műszaki pályán - ledolgozott 46 év után immár nyugdíjasként szeretnék néhány éves költői pályámon további szárnycsapásokat tenni.
Nevem Halász Zoltán. 1957-ben születtem Pécsett. Az itt - jellemzően műszaki pályán - ledolgozott 46 év után immár nyugdíjasként szeretnék néhány éves költői pályámon további szárnycsapásokat tenni.

Egyik reggel Róka Robi és Réka elindultak a baromfiudvar felé, hogy meglátogassák kis barátjukat, Csipit. A kapuban összetalálkoztak Károly kakassal, aki éberen őrizte az udvar
Még valamikor nyáron jelentetett meg egy „versíró pályázatot” a Ceglédi Kossuth Művelődési Központ. A pályázat témája a következő volt: „Szerinted is több rejlik a magyar
Attila, mondd, az hogy’ lehet: ki költő ma, és hisz, szeret, feles- leges? A vers, az édes, ősi szó, ha fáj, ha szívdobogtató, sehol
Október végén még úgy tudott sütni a nap Budán, mintha egy kicsit vissza akarna adni abból, amit a közelgő tél már elvett. Kora délelőtt csípős
Kornél a sötétségbe mered. Verandáján áll és dohányzik. Közben a gyengefényű izzó karcosan berregni kezd, a szél felerősödik. Szaladnak a gallyak. Úgy érzi, mintha figyelnék.
Mottóm Szólj, ha bánt, hogy verselek, hogy prózában próbázzam költői lelkemet! …és ami a gond vele… Oly hosszú lére eresztett a próza…