Rózsa Iván: Igazságkeresés
Akik őszintén keresik az igazságot, előbb-utóbb megtalálják azt. Akik csak mímelik, színlelik az igazságkeresést: rossz ripacs bohócok vagy egyenesen gazemberek. Kevesen keresik igazán az igazságot… De akik őszintén, ténylegesen ezt teszik, mind igaz emberek, hisz ilyen késztetésük van: megtalálni az igazak társaságát…
Annál többen keresik az igazságkeresőket! A mindenkori hatalomnak is vannak „keresői”, akik „munkájukkal” jól keresnek. Biztos, nagyságrendileg több a pénzük, mint az igazságot keresőknek…
Ki fog nyerni? Ki fut be? Csapdába? Ki kerüli ki a csapdákat? Kik gyorsabbak? Az igazságot keresők, vagy az őket keresők? Mondjuk, ez utóbbiaknak lényegesen jobb a technikai felszereltsége…
Macska-egér harc ez? Tom és Jerry viadalában, én mindig Jerrynek szurkoltam, és a rajzfilmben többnyire ő is győzött. Ahogy a western filmekben az indiánoknak drukkoltam, a fehér telepesekkel szemben. Mondjuk, ők az életben vesztettek; kihalt az utolsó mohikán…
Az igazság mindig a gyengébb oldalán van, a győztes mindig az erősebb oldal?! „Mondd, mennyit ér az ember, ha bűntelen, de gyenge? Mondd, mennyit ér, ha készül véres győzelemre?” Vae victis…
A jó oldalon állni gyengeség lenne?! Mindig a rossz az erősebb?! A történelem folyamatában, a hazugságok láncolatában akkor áll be változás, fordulat; ha a jó erősebb lesz a rossznál. És nem csupán időszakosan, rövid időre, hanem mindig! A jó melletti kiállás nem naiv szentimentalizmus, hanem szilárd elhatározás kérdése. És az igazi gyengeség: engedni, behódolni a Gonosznak, a Sátánnak! Ellenállni (szinte) minden földi, sátáni csábításnak pedig a legnagyobb erő!
Reméljük, eljön egyszer (és mindenkorra) a Földön is az idő, amikor is beáll az abszolút egyensúly állapota: ahol az erkölcs és tehetség, ott a hatalom és erő!
(Talata Józseffel folytatott, „facebook-os eszmecsere” továbbgondolása.)
Budakalász, 2023. augusztus 26.
Author: Rózsa Iván
Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchét éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...