Minek nevezzelek? …Szó nem ér semmit…
Hogyan mondjam el, hogy mennyire szeretlek?
Szívem óvón véd a síron is túlig.
Nélküled én már – tán nem is létezem.
Mikor holdfényben szemed lecsukódik,
És leejted keblemre a fejedet,
A vállamról minden gondom lehullik.
Akkor és ott -Te létezel csak nekem.
Nem számít, hogy merre sodor a világ,
Mert szigetünk e gyönyörű szerelem.
Hiszen velem vagy! Remény és boldogság-
Általad mindenem meg van már nekem.
Minek nevezzelek, egyetlen Kincsem?
Hiszen Te vagy mostantól az életem !
Felkelő naptól a lenyugvó holdig…
Csak érted lüktet -őrülten- a szívem !
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...
