Minek nevezzelek? …Szó nem ér semmit…
Hogyan mondjam el, hogy mennyire szeretlek?
Szívem óvón véd a síron is túlig.
Nélküled én már – tán nem is létezem.
Mikor holdfényben szemed lecsukódik,
És leejted keblemre a fejedet,
A vállamról minden gondom lehullik.
Akkor és ott -Te létezel csak nekem.
Nem számít, hogy merre sodor a világ,
Mert szigetünk e gyönyörű szerelem.
Hiszen velem vagy! Remény és boldogság-
Általad mindenem meg van már nekem.
Minek nevezzelek, egyetlen Kincsem?
Hiszen Te vagy mostantól az életem !
Felkelő naptól a lenyugvó holdig…
Csak érted lüktet -őrülten- a szívem !
Author: Szilágyi Tünde
Szabóné-Szilagyi Tünde vagyok. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében születtem. Gyermekkoromban családommal többször költöztünk. Tinédzser korom óta írok. Eleinte lelki késztetés, egyfajta kényszer vezérelt a versek irányába, majd időközebn mindinkább önkifejező-és örömforrássá váltak számomra. Örömmel tölt el, hogy megoszthatom érzéseimet és gondolataimat más emberekkel. Könnyen tudok azonosulni mások érzelmeivel, például fájdalmával. Amikor leírom ezekeket, "kiírom magamból" letisztul az "érzelmi vihar" a lelkemben,. Fontos számomra, hogy verseim egyszerűek legyenek, mindenki számára érthetők, és hogy írásaimmal képes legyek megérinteni az egyszerű embereket is. Hiszem, hogy bár mindannyian egyediek, és különlegesek vagyunk, az érzelmek, melyekkel nap, mint nap szembesülünk, nagyon is hasonlóak. Egy megfelelő vers segítségével az az ember is képes lehet "kiönteni" a lelkét és elmondani az érzelmeit, akinek nehezebb a saját gondolatait versbe szedve önmagát kifejeznie. Remélem, hogy segíthetek neki ebben a megtisztelő feladatban.
