Nevem Halász Zoltán. 1957-ben születtem Pécsett. Az itt - jellemzően műszaki pályán - ledolgozott 46 év után immár nyugdíjasként szeretnék néhány éves költői pályámon további szárnycsapásokat tenni.
BIZALOM AMI KÉRDÉS . nálam már van egy sarok ahol a megválaszolatlan kérdések a rabok mindegyikhez van egy fotó mosolygós álarc mögé bújó való.
AKARTAM. megpróbáltam kapcsolódni olyan őszintének tűnt minden és mert a halálra várni ketten talán könnyebb. mindenkinek van saját terhe de biztos nem az
Úton a szabadság felé Néha csak menni vágyom csendesen, messze a zajtól, az emlékeken (…) Egy napfényes út, egy halk pillanat, ahol a lelkem végre
Vargánya. Vágyod már az erdő békéjét, nyugalmát?Gyere, járd a bükkös s tölgyes savanyú talaját. Lélegezd be a fák, a bokrok, az avar s vadak illatát. Hallod? Hallgasd
Szétporladt hamvaimból csak hagyom, hogy az az Új valami bennem feltámadjon. Belső fénnyel belőlem kiragyogjon, A szeretet szívemben szabadon áramoljon. Érzem új énemet, mit annyira
Falevelek Csodálom a fákat az ablakon kitekintve, integetnek vidáman, új színekbe öltözve. Egy falevél ismét ringvatáncot lejt, könnyedén, recsegve megcsókolja a földet.
