Rózsa Iván: Kiölésre ítélt álmok
Egyszer elég!
Először ki kell, hogy bújj teljesen a régi bőrödből, hogy belebújhass végre az igazi bőrödbe. Azért nem kell minden évben bőrt váltani, ahogy a kígyó vedlik…
Találkozás Jézussal
Álmomban találkoztam Jézussal… „Hagyja a kereszt-cipelést másra! Engem vigyen föl a mennyországba!” – mondtam neki. De ő csak ment, és hurcolta a keresztjét némán, nem szidott, nem is nézett énrám; s a kereszt tövében állók fényesen, suhogva; keringtek, majd szálltak a magosba… Lehet, hogy József Attiláról is álmodtam?!
Ha nem vigyázunk…
Először irtani kezdik az esőerdőket, majd mindenhol kivágják a fákat, végül az Élet fáját rántják ki gyökerestül…
Mindent és semmit
Olyan őrült ez a világ, hogy én már mindent elhiszek és semmit… Abszurd világ abszurd hírei: bármi megtörténhet, és az ellenkezője is.
Az élet lényege
„Az élet lényege az igazságkeresés!” „Majd kinövi! Vagy reménytelen eset?!” – legyintenek rád az emberek, és továbbra is hajszolják a pénzt.
Az illúziók tükre
Az illúziók tükrében tükröződik vissza igazán az álomvilág. De szembe kell nézned a valósággal: mások által tartott tükrök tükrében is vizsgáld önmagad!
Kiölt álmok
Az álmok is csak feltünedeznek, felderengenek, ha a valóság rideg. De a rút valóság elől még menekülhetsz álmaidba. Ám ha teljesen kiölik az álmaidat, nem tudsz már hová menekülni. Kiöletett álmok; ez is egy ötlet a hatalom részéről.
Ezüst és arany
A Titán nevű bolygón, ha egyáltalán létezik; lehet, hogy ezüstösek a folyók, arany a partjuk. A hegyek pedig gyémántból vannak. Az erdőkben, mezőkön nincsenek vadállatok, hanem itt békésen legelésznek az őzikék és szarvasok, és mellettük nyuszikák ugrabugrálnak. Az emberek pedig nem vadásznak rájuk és egymásra, hanem nektárt és mannát fogyasztanak. Álmodom, és álmodni még szabad, nem? Még szabad… Csak néha nem tudom, hogy kerültem a Földre, ennyi önző, agresszív hibbant közé, akik viszont valószínűleg engem tartanak hülyének.
Álmodom
Én gyakran álmodom. Amikor felébredek, néha nem emlékszem pontosan, hogy mit. De azt tudom, hogy valamit álmodtam. És ez a lényeg: ha nem álmodunk, nincsenek vágyaink sem, mik megvalósuljanak.
Bakancslista
A bakancslistámon előkelő helyen szereplő céljaim egy része már megvalósult: így például az első helyet elfoglaló Dominikai Köztársaságban is jártam már, és töltöttem el három hetet. De olyan hosszú ez a bakancslista, és oly rövid az élet… Nézzük meg a bolygónk szépségeit, amíg el nem pusztítják!
„Rendszerváltás”
Néha úgy érzem, talán kár volt az egészért; ha nincs rendszerváltás, még mindig bizakodnánk abban, hogy eljön, és akkor jobb lesz. Hát, eljött… Itt van. És lassan kiöli, kiölésre ítéli a régi-új hatalom az összes álmunkat, vágyunkat. Jött és tarol megint a Bengázer, és vele immár „hideg, fémszívű hősök” is jöttek, újra „zászlót bont a félelem”. Nem marad utánuk más, csak pusztaság és halál?
„A puszta, télen”
A puszta télen élettelen és sivár, olykor havas, a hó eltakarja a sarat, aztán elolvad, és marad a latyak. Jobb télen a hegyvidék! De jó is volt síelni! Csak már nem bírják az ízületeim. Egy kedves időtöltéssel kevesebb, de annyi minden van még!
Előszó helyett utószó
„Most tél van és csend és hó és halál.” És szívünk újra, de most már igazi tavaszra vár…
Budakalász, 2024. január 20-24.
Author: Rózsa Iván
Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchét éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...
