Még itt vagyok, nem tűntem el.
Ébren vagyok, szemem nem hunytam le.
Még itt vagyok, nem adtam fel.
Te végig velem vagy s fogod kezem.
Nélküled nem létezem.
Az egyetlen vagy a világon nekem.
Ha te nem lennél, én se lennék.
Lehet nem is léteznék.
Vagy már rég a föld alatt lennék,
Ahogy azt sokan hitték.
Még a hozzáértők is azt mondták;
,,Búcsúzzon, lányára halál vár.”
Én még csak most gondoltam bele,
Milyen trauma lehetett ez neked.
De még itt vagyok, nem tűntem el.
Ébren vagyok, szemem nem hunytam le.
Még itt vagyok, nem adtam fel.
Te végig velem vagy s fogod kezem.
A versemnek mindjárt vége,
Ezért hadd mondhassam el végre…
Hadd mondhassam el végre,
Mennyire szeretlek én téged.
Hisz nélküled nem létezem.
Az egyetlen vagy a világon nekem.
2024. 03. 06. – B. R. M.
Author: Busa Regina Mária
Már egészen fiatalon elkezdtem megismerkedni a történetmesélés, a gyerekversek és mondókák világával. Még óvodásként találtam ki saját kis történeteimet. Általános iskolás éveim alatt még inkább megszerettem az anyanyelvemet, és rengeteget meséltem édesanyámnak és a nagyszüleimnek a saját kis világaimból. Később, középiskolás koromban, a zenés-dráma tagozaton verseket és dalszövegeket is írtam, és a szenvedélyem a történetmesélés iránt is megmaradt. Egy baleset és egy szerelmi csalódás hatására újra visszatértem az íráshoz, és azóta is folytatom, téglánként építgetve szerzői pályafutásom.
