Manapság szomorúan telnek napjaim,
szomorúan, magányosan élek.
Egy idő óta, szívem keserűség mardossa.
Eddig egyedül éltem egymagamban,
de ebből elég volt, meguntam,
valaki hiányzik mellőlem.
Vágyom, hogy valaki mellettem,
velem együtt legyen!
Vágyom egy hű társra!
Sajnos idáig ez nem adatott meg,
hisz csupán egy feleség él velem,
de nekem egy feleség nem elég,
számomra ez oly kevés.
Én ennél többet szeretnék,
s időt, fáradságot nem kímélve
keresem, kutatom igazi, valódi párom.
Egy igazi hű társra vágyom,
s remélem, még ha nehéz is lesz,
egyszer tán meg is találom.
Author: Izsó Antal
Mondhatnád túl késő. Meglehet, felelném, de talán mégsem késtem le mindenről. Igaz nem tartozom azon szerencsések közé, akiket a múzsa már ifjúkorban megérintett. Maradt tán mégis egy reménysugár számomra is. Életem folytonos keresésből állt eddig, de keveset találtam. Az út végén, nyugdíjasként a pihenés várna rám, ehelyett most próbálom lázas igyekezettel behozni mindazt, amit elmulasztottam. Egy belső erő írásra késztet. Sötét szobámban ülve, magányosan töltött csöndes éjszakai órák alatt, olvasólámpám sugara fényében újabb és újabb történetek születnek… Izsó Antal.