A sátán kutyája a sarokban gubbasztott. Semmihez sem volt kedve. A steaket már rég megette (angolosan, természetesen), a tálnyi friss forrásvíz még a lábai előtt hevert. Éppen ezt a pillanatot választotta Frankenstein dögje, hogy belépjen a fogadóba. Róla persze a könyvek nem beszélnek, de Frankietiszta öltés és foltozás volt. Gazdája 165x támasztotta fel.
boldog vagy?
akkor haláloznak el, mikor a könyv kimegy a divatból!
Erre nem tudott mit mondani Luci, ezért gyorsan szétnézett, hátha az Irodalmi és Művészeti Kutyaklub kínál valami új témát.
Harriot pincsi betege, Gerald Durell Rogere, Adrian MoleKutyája… Mind-mind imádott karakter! Vagy-mutatott a másik sarokba- ott vannak a nyomozók! Kántor,Rex, Leviés még sorohatnám az egekig magasztalt (szó szerint) szimatszörényeket. Ám mi? Semmi dicséret, semmi szeretet, rettegnek tőlünk! Nekem gazdám sincs! – könnycsepp gyűlt a szemében – Hisz, hiába a gúnynevem, sosem voltam még a sátáné se, neki sem kellek!
Frankie már épp a menekülési útvonalakat tervezgette mikor megérkezett Cujo.
Luci csak sóhajtott egyet.
mind elmentek innen meleg kandallókhoz, a gazdákhoz. De én, a sátán teremtménye, az örök magányra ítélt eb itt sínylődik a klubban. Ki találta ki, hogy minden kutya a mennybe jut?
És ez így ment, mint minden 13. szerdán. Persze máskor is találkoztak, de a 13. szerdák megviselték Lucit, és ennek senki sem ismerte a pontos okát. Frankie ilyenkor csak merengett és szorongott, Cujo a fejét ingatta, hiszen nem tudtak mit kezdeni az egyébként humoros és jókedvű barátjuk balszerencsés szerdáival. Aztán az történt, mint mindig ilyenkor: végül mind hazamentek, az ölebek először, nyomozók, hűséges barátok… Aztán Frankie és Cujo is elment.
Záróra volt. Luci már be is vonszolta nagy fekete testét a pult alatti fekhelyéhez, mikor nyílt az ajtó.
Luci beljebb bújt a sötétségben és nyüszíteni sem mert. Emberünk viszont felnevetett pohártörölgetés közben, miközben óvón az eb elé lépett. Mégiscsak a legtörzsebbvendég.
A főpincér a lábával erre kijjebb tessékelte Lucit. Sherlock lehajolt, hogy szemmagasságban legyen az ebbel.
Az ördögi kutya erre csak morgott.
Luci nem mozdult. Ült, szemben a nemezisével, aki otthont kínált neki. Nem tudta mit tegyen, lefagyott.
Sherlock sóhajtott, mikor látta, hogy hiába könyörög.
A kutya még mindig csak ült mozdulatlan.
Talán igaza van. Talán mennie kéne. Talán… Már nem gondolta végig. Csak rohant a pipás ember után, aki a sarkon állt, és mosolygott rá. És itt, a mennyben, a sátán kutyája végre úgy érezte, hogy hazaért.
Author: Kalocsai Édua Mária
Jelenleg a Miskolci Egyetem jogász szakos hallgatója vagyok. Szabadidőmben, a buszon, vagy éppen munkában az 5 perces szünetekben ha csak tehetem novellákat írok. Gyerekkorom óta történetekben gondolkodom, először csak magamban formáltam meg őket, majd ahogy nőttem papírra is vetettem gondolataimat. A novellák számomra lehetőséget adnak arra, hogy megértsem és megmutassam mindazt, amit a hétköznapokban nehéz szavakba önteni. Gyakran a humorhoz nyúlok, hogy egy kicsit kifordítsam a valóságot, és görbe tükröt mutassak mindannak, amit a mai modern világunkban már természetesnek veszünk.
