Kávé

Melódia kávé, Mecséri Ildikó olajfestménye.

Zöld babból pörkölt sötétbarna szemek,
szemcsékké dörzsölt illat-aroma legek.
Orromban pazar tűzijáték lobban,
lefőzve sűrű krémje pohárba csurran.
Épp úgy mint az ember nagy nyomás alatt,
éretté nemesül a sok kávézamat.
Szumátra, Mexikó, India, Jáva,
aromás utazás, líraivá válva.
Barna habéke a művészi alap,
csak egy mozdulat és kész egy tollas kalap.
Tejhabból kibújó csodák lebegnek,
rózsaszál vagy vidám arca egy gyermeknek.
Hangulat, mozdulat szüli a formát,
amit tej és kávé forgó tánca hat át.
Átnyújtom, és az összegyűrt lelkedet
kisimítja, mint homlokot gyermekkezek.

 

(Kép: Melódia kávé, Mecséri Ildikó olajfestménye)

Verses video:

Mecséri Ildikó
Author: Mecséri Ildikó

Hogy ki vagyok én? Társad az úton. Átszűrtem életem színes kavicsait, és benne ami igazgyöngyöt találtam neked adom, beleszőve versek ritmusába, amik csak veled szőhetők tovább, ha megérintenek. Honlapom: https://www.mecseriart.com  

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Örök

Tűz rám a koradéli nap, fényébe merülök. Perzsel, szinte éget, mégis, jó, ahogy itt ülök.   Nem mozdulnak a levelek. Lelkedbe révedek.   Megáll az

Teljes bejegyzés »

Ott voltam

Ott voltam a zöld leveleken, zizzenő fűben, havas hegyen, hullámfodrokon, tengereken, sziklaszirtek letöredezett sötétlő repedéseiben, őzek szelíd barna szemében, hajfürtön játszadozó szélben, éjszaka hömpölygő medrében,

Teljes bejegyzés »

Nem zuhanok

Vonjatok fénybe, reményt égő hajnalok, magamban lelkemig ható tőrt forgatok. Elborít a folyam, a sodró tengerár, s nem tudhatom, hogy rám a túlparton mi vár.

Teljes bejegyzés »

Nekem te

Te vagy nekem a mező, és te vagy a rét. Tenger kékje vagy nekem, mit ölel az ég. Hegycsúcs vagy, amit kezem Soha el nem

Teljes bejegyzés »

Múlik

Hogy múlik az idő, csupa töredék, sejtekből, sodródva kopik el a lét.   Lüktető lomb alatt öreg fák csendje, cérnaszál hangok bujkálnak el benne.  

Teljes bejegyzés »

Lépteid nyomán

Lépteid nyomán szárnyad lebben, messze repültél némán, csendben.   Felleg a társam, hallgat a szó, feledés tükre hajnali tó. Author: Szelidi Gemma Gyerekkorom óta fontos

Teljes bejegyzés »