TŰZ.

TŰZ.

 

hajnal  három , egy , fél  kettő

mindegy  ketyeg  az idő

és  a  sötét  ezer  gondolatot  ad .

nem  alszom  túl  sokat  manapság ,

valami  nem  engedi ,

az  a  baj  ,  tudom  is  mi ,

csak  nem  szeretném ,

várom  az  álommanót  hogy  a  szememre

leheljen  egy  picit ,

most  nem  fáj , most  nem  fáj  a  fájdalom

bár  ma  nem  harcolok (az  elfojtott  teremtő  tűzzel )

csak a  szerelemről  dalolok ,

csak  a magam  belső  szenvedését  figyelem

már  rég ,hónapok  óta ,

gyászos  napok  ezek ,  órák  felismerések

van  rá  idő  bőven ,

és  csak  az  energiám  fogy  el  túl  gyorsan

ő  az  ( elfojtott  teremtő  tűz  ) marad

ami  eddig  jó  volt  éltetett ,

most  mint  a  szappanbuborék  hullik

szerte  széjjel , szétesik  az  életem ,

mint  a  köd  ,  mindig  előttem  gomolyogna ,

és  én  tapogatózom  egy  új  napért ,

mely  ha  megadatik  hálával  tartozom

és  élek  a mai  napon.

 

(elfojtott  teremtő  tűz  ,  RÁK  )

 

2023.12.26.

Szécsi Károly
Author: Szécsi Károly

Az alkotás valami pluszt ad ebben a rohanó világunkban, felszabadítóan és nyugtatóan hat a lelkemre. A belső világomat mutatom meg így. Az érzelmeimet előhívom, láthatóvá teszem. Akik értik a sorok között a mélységet is látják, érzékelik. Alázattal várom mindig, hogy legyen időm az írásra, és nagy nyugalmat érzek általa. Mindenkinek jó tollforgatást! Írni jó!

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Van, ami nem változik 

(A szeretet örök)   Látsz most odafent az égen, mint fénylő csillag a sötétben. A gyertyák most érted égnek, Az emlékek örökké élnek.   A

Teljes bejegyzés »

Cseppek csendje

Egy nehéz nap legvégére érve, Hazatérve vár otthonod menedéke. Tisztulási vágyaktól vezérelve, Egy áttetsző világba megérkezve; Zuhogó zuhatag zenjébe, Csillogó cseppeknek csendjébe. A néma könny

Teljes bejegyzés »

Pengék a zsebben

Minden egyes ember úgy hordja magával, Gyerekkorát, búját, fájdalmát, magányát Mint zsebében felejtett borotvapengét, Belenyúl minden nap, megvágja kezét.   Minden nap belenyúl, minden nap

Teljes bejegyzés »

Málnahab

Estefelé jár már a nap, Lassan indul a kis csapat. Nagypapa és két unoka Szedés után elfáradva.   Hazára kis kanna málna Vándorol határból házba.

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Tóth Lászlóné Rita

Remélt fény

Csupán egy szám, amit az anyakönyvi kivonat mutat, puha bársonyként ölelhet az élet szépsége, s utat mutat, míg él bennem a remény, lám a természet

Teljes bejegyzés »

Újra így szeretni

Újra így szeretni   Újra így szeretni valakit, vajon fogok-e még e világon? Ezzel a gondolattal vagyok néha magam hadilábon. Állítják néhányan, hogy mást is

Teljes bejegyzés »