TŰZ.

TŰZ.

 

hajnal  három , egy , fél  kettő

mindegy  ketyeg  az idő

és  a  sötét  ezer  gondolatot  ad .

nem  alszom  túl  sokat  manapság ,

valami  nem  engedi ,

az  a  baj  ,  tudom  is  mi ,

csak  nem  szeretném ,

várom  az  álommanót  hogy  a  szememre

leheljen  egy  picit ,

most  nem  fáj , most  nem  fáj  a  fájdalom

bár  ma  nem  harcolok (az  elfojtott  teremtő  tűzzel )

csak a  szerelemről  dalolok ,

csak  a magam  belső  szenvedését  figyelem

már  rég ,hónapok  óta ,

gyászos  napok  ezek ,  órák  felismerések

van  rá  idő  bőven ,

és  csak  az  energiám  fogy  el  túl  gyorsan

ő  az  ( elfojtott  teremtő  tűz  ) marad

ami  eddig  jó  volt  éltetett ,

most  mint  a  szappanbuborék  hullik

szerte  széjjel , szétesik  az  életem ,

mint  a  köd  ,  mindig  előttem  gomolyogna ,

és  én  tapogatózom  egy  új  napért ,

mely  ha  megadatik  hálával  tartozom

és  élek  a mai  napon.

 

(elfojtott  teremtő  tűz  ,  RÁK  )

 

2023.12.26.

Szécsi Károly
Author: Szécsi Károly

Az alkotás valami pluszt ad ebben a rohanó világunkban, felszabadítóan és nyugtatóan hat a lelkemre. A belső világomat mutatom meg így. Az érzelmeimet előhívom, láthatóvá teszem. Akik értik a sorok között a mélységet is látják, érzékelik. Alázattal várom mindig, hogy legyen időm az írásra, és nagy nyugalmat érzek általa. Mindenkinek jó tollforgatást! Írni jó!

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Lehelet

Miközben néztelek, veled haltam. Szájtáti Emberek mindenhol. Könnyek és kacajok. A Golgota tetején vérben fürdő kereszterdő. Homályos szófoszlányok, fájdalomtól görnyedt asszonyok Altatót vonyítanak. Elég már,

Teljes bejegyzés »

Lélektérben

Csillogó csillagfényű lényem lebegve lebegett a fénylő napsütésben. Elementáris létben, a teljes Mindenségben. Csodáltam, néztem, egyszerre csillogott és fénylett, egyszerre néztem a fényt és a

Teljes bejegyzés »

Az elhagyatott kert

Halkan jár körbe még az emléked a kerítésen belül még emlékeznek rád de viszontlátásodnak a kert már nem örülhet bár nevedet suttogja még a sok

Teljes bejegyzés »

Négy fal között

Már régóta, ki tudja mióta, négy fal között élek, együtt a csenddel, és magánnyal, két hű, megbízható társammal.   E falakon kívül a világ lüktet,

Teljes bejegyzés »

Hétffőn, egyedül a parkban

 Ez a vasárnap is elmúlt.  Már csak egy emlék,  mikor is egy szürke, unott hétfő  köszöntött reánk ismét.    Én meg délelőtt, itt a közeli park  egy

Teljes bejegyzés »

Egy nap újra

Tél volt, és az öreg fák zúgtak, Szarvasok hóbuckákba rúgtak, Nyikorogtak a bokrok jegesen, Fagyos orkán tombolt hevesen! Kezeink sötétkékké merevedtek, Lépteink a sárban fetrengtek.

Teljes bejegyzés »