VAGY EGY KICSIT
kicsit már kezdtelek
szeretni, jó lett volna már
megölelni mint régen,
két hete.
de most kint sem tudunk
ücsörögni mert állandóan
esik , hófehér pelyhek helyett ,
csak az eső az arcunkba
permetez,
ilyenkor libabőrös leszek
mint az első csóknál,
most nem foglak , de szeretném
de nem lehet , mert mi
rendesek vagyunk mindketten
majd mégis egyszer álmomban
megálmodom.
és meglátjuk hogy meddig tart,
majd elmondjuk egymásnak
kis mosollyal a szánk szegletében
mit éreztünk ez álom alatt.
és meddig fúj már ez a bolond szél
nagy az üresség bennem , rajtam , velem
majd ha együtt ülünk a kávézóban
más a hangulat , olyan kellemes
és meghitt.
és amúgy azt sem tudom igazából
milyen vagy , és lehetsz ,
mikor dühös mérges sárkányos
amit nem láthatok az vagy,
de jó az ábránd és a kávé,
közben a percek tekeregnek
mi pedig indulunk hazafelé
lejárt az idő,
kétfelé , ezt választottuk már régen
legközelebb is beszélünk
de mégis csak együtt.
2023.12.13.
Author: Szécsi Károly
Az alkotás valami pluszt ad ebben a rohanó világunkban, felszabadítóan és nyugtatóan hat a lelkemre. A belső világomat mutatom meg így. Az érzelmeimet előhívom, láthatóvá teszem. Akik értik a sorok között a mélységet is látják, érzékelik. Alázattal várom mindig, hogy legyen időm az írásra, és nagy nyugalmat érzek általa. Mindenkinek jó tollforgatást! Írni jó!