A vihar

Tombol a vihar felettem.

Árbócok csattognak.

Dülöngélünk ide-oda.

Kötelek pattognak.

 

Hogy tajtékzik a Balaton!

Felénk mérget okád.

Gördülünk mi jobbra-balra.

Tépi hajó fokát.

 

Szél zúgása tébolyító.

Vigyázat! Megsebez.

Mily erővel csap le mi ránk!

Amit ér, megszerez.

 

Egy tarajos hullám hátán

Vergődik a hajó.

Minden ellenállás hát már

Hm, hiábavaló.

 

Szakad, mintha csak öntenék.

Micsoda háború!

Zúdulásra válasz zengés,

Mint derűre ború.

 

Csetepatét ám hallgatni

Tovább már nem tűröm.

Bánom is én, a kispárnát

Én fülembe gyűröm.

 

Virradatra csendesedik.

A csatának vége.

Előbújunk az odúkból.

Újra nyár van végre!

 

Wágner Judit
Author: Wágner Judit

Wágner Judit vagyok. 59 éves budapesti lakos. Családi állapotom: 34 éve férjnél, 3 már felnőtt fiú gyermek édesanyja. Közgazdasági egyetemet végeztem, de a szakmámban nagyon rövid ideig dolgoztam. A tradicionális családi modellnél maradva, én a gyermekeim mellett itthon maradtam. Ma már, mivel a fiúk kirepültek, a háztartás maradt, és a hobbi. Az egyik a tenisz, melyet, gyerekkorom óta űzök. A sport életem mindennapos része. Szenior versenyeken, csapatbajnokságon veszek részt. Ami a másik kedvenc időtöltésem, és ami miatt valójában önöknek bemutatkozom, az a versírás. Nagyon érdekesen kezdődött. 5-6 évvel ezelőtt egy családi karácsonyozást rendhagyó módon terveztük megrendezni. Úgy, hogy mindenki adjon valamit elő a többiek előtt. Ez lehetett éneklés, hangszeres előadás, színház, mese olvasás. Mindenki kedve szerint választhatott. Én, mivel nem nagyon szeretek szerepelni, a vers írást választottam. A családról írtam rímbe szedve. Hát innentől kezdve, születésnapokra, más családi eseményekre, ballagásra az én ajándékom mindig egy személyes vers volt. Aztán már nem csak alkalmakra írtam, hanem csak úgy. A természetről, évszakokról, érzéseimről. Elkezdtem böngészni az irodalmi pályázatokat. Neki bátorkodtam beküldeni verseket a megadott témákra. Önökre is így találtam rá. Sorakoznak is a könyvek, melyekben verseim megjelentek önöknek hála. Valahogy rákeveredtem a poet.hu oldalra is, ahol már több ,mint 250 versemet töltöttem...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Útvesztő

Elengedés, elmúlás, Sajgó szívem vermet ás. Eltemetem magamat, S régmúlt árnyaimat.   Fekete, foltozott köpeny, Sötét éjben felém röppen, Kezemmel gyorsan elkapom, Magamhoz ölelem, szorítom.

Teljes bejegyzés »

Hírösszefoglaló – 2026. június 23.

Kedves Olvasónk! Ebben a hírösszefoglalóban találod meg fotós-videós beszámolónkat a 97. Ünnepi Könyvhéten való részvételünkről; láthatod néhány új könyvnek a megjelenését, amit még a Könyvhét

Teljes bejegyzés »
Versek
Bernie Moonrise

Álomkép

A tenger hullámzása kíséri szíved dobbanását, Messziről csodálom lelked bátorságát. Álomképet vetít hajnal most nekem, S én nem érlek el, hiába nyújtom kezem.   Csak

Teljes bejegyzés »
Versek
Bernie Moonrise

Szívedbe küldöm a jelet

Lelkedre írom a rímeket, S rád festem a színeket. Csendes zajjal hívogatsz, Szárnyaddal messziről simogatsz.   Szívedbe küldöm a jelet, Rímeket küldök neked. A hajnali

Teljes bejegyzés »

Égi színek

Az égi színek rabja lettem én, Szememet elvarázsolta egy csodás fény. A végtelennek tűnő időn táncolok, Mint a félelmet nem ismerő vándorok.   Az égi

Teljes bejegyzés »
Versek
Bernie Moonrise

Sebzett vándorok

A lelkünk vérzik, a szívünk harcba száll, Mégis a mosolyunk erősen helytáll. A lelkünk egy tűzben ég, éget a kín, De a lángok között látom,

Teljes bejegyzés »