Bíró: Alperes, Ön a vád szerint kalapáccsal többször fejbe verte a szomszédját, majd elvette a pénzét.
Ügyvéd: védencem nem nyilatkozik, a jogait én képviselem. Természetesen a dolog nem így történt.
Bíró: tagadja a védence bűnösségét?
Ügyvéd: az esethez ismerni kell védencem lelki állapotát. Nem lehet kiragadni egy konkrét cselekedetet, mert az téves következtetéshez vezet.
Először is nem volt gyerekszobája, másodszor már óvodás korában is inzultus érte, ugyanis a homokozóban elvették tőle a lapátot, így kénytelen volt puszta kézzel építeni a várat. Aztán folytatódott a kirekesztése az iskolában is. Védencem elől akart ülni, de arra való hivatkozással, hogy magas, hátra ültették, ahol ő nem érezte jól magát.
Ráadásul a szomszéd folyton dolgozott, e miatt nem tudott pihenni, de a pénzre neki is szüksége volt, hiszen ő is ember, neki is vannak igényei.
Bíró: igaz, hogy a munkahelyéről is azért bocsátották el, mert kötekedő volt, ráadásul folyton elkésett, majd ebéd után félrevonult aludni?
Ügyvéd: hogyne késett volna el, mikor a szomszéd nem hagyta pihenni. Építette a házát, fúrt, faragott.
Bíró: éjjel is zajos munkát végzett a szomszéd?
Ügyvéd: éjjel nem, de ügyfelemnek is kellett a kikapcsolódás. Ő olyankor a haverokkal iszogatott, elvégre felnőtt emberek vagyunk, mindenkit megillet egy kis lazítás. Nem sajnálhatja tőle senki azt a néhány liter bort.
Bíró: a vádiratban azt szerepel, hogy ittasan nagyon agresszív volt.
Ügyvéd: arról a védencem nem tehet, a bor tette olyanná. Egyébként madarat lehet vele fogatni.
Bíró: térjünk a tárgyra. Miért verte kalapáccsal fejbe a szomszédot?
Ügyvéd: miért? Nyilván azért, mert nem akarta odaadni a pénzt. Ügyfelemnek egy fillérje se volt, aztán hiába kérte szépen, hogy kenyérre kell neki, a szomszéd azt mondta, hogy azt is csak elinná.
A kalapács meg direkt ott volt előtte. Ha nincs ott, akkor nyilván nem üt vele. A szomszéd hagyta elől, ahelyett, hogy elrakta volna. Egyébként se ütött nagyot, éppen csak nevelő célzattal.
Bíró: akkor hogy lehet, hogy a szomszédnak betört a feje?
Ügyvéd: nyilván gyenge a csontja, arról aztán igazán nem a védencem tehet. Ő épp csak megkocogtatta a fejét.
Bíró: akkor a pénzt miért vette el az áldozattól?
Ügyvéd: erre már válaszoltam, azért, mert kenyeret akart venni.
Bíró: a vádiratban az áll, hogy öt millió forintot vett magához.
Ügyvéd: na, látja, hogy milyen könnyelmű volt az áldozat, minek tartott otthon ennyi pénzt?
Bíró: aznap kellett fizetnie a munkásokat, azért vette ki a bankból.
Ügyvéd: nyilván van ott még neki, míg a szegény védencemnek kenyérre se telik. Hát hol igazságos ez? Attól kezdve, hogy az ügyfelemnél volt a pénz, ő se bántott senkit. Sőt, mindenki a vendége volt a kocsmában, mert ő alapvetően jószívű, nyitott ember, csak a sors, a hátrányos helyzet, az viszi néha meggondolatlan cselekedetbe. Egyébként pedig megbánta és vissza is adja mind, ami maradt belőle.
Bíró: mennyi maradt belőle?
Ügyvéd: egymillió kétszázezer huszonöt forint. Ezt be is tette egy borítékba az ügyfelem és bízom abban, hogy ezzel a bíróság az ügyet le is zárja.
Author: Tóth Lászlóné Rita
Nevem: Tóth Lászlóné. Írásaim Tóth Lászlóné Rita néven tettem fel és ezt használom a továbbiakban is. 2009-ben – édesanyám távozása után – űr maradt bennem és ezt az érzést ki kellett írnom magamból. Ezek a gondolatok, versek a gyászról és a hiányról szóltak. Véletlenszerűen találtam rá a Holnap Magazinra, aminek több éven keresztül tagja voltam. A havonta megadott témákra is próbáltak írni, így lassanként prózák is születtek és vidámabb versek is. Írtam többek között mesét, melyből egyet beküldtem a Nagycsaládosok Országos Szövetségének pályázatára, ami bekerült abba a harmincba, ami megjelent a kiadványukban. Egy szatírám az Irodalmi Jelen közölte le. Tagja vagyok az Érdi IRKÁNAK, ahol első alkalommal szintén egy mesém jelent meg. Csatlakoztam a Mesketéhez is, de valójában nem tartom magam meseírónak. A HM tagság megszűnését követően egy ismerősöm a Napvilágot ajánlotta. Annak lettem a tagja, de július elsejével már nem tölthető fel alkotás az oldalra. Három gyerekem, öt unokám és három dédunokám van. Főváros közeli településen – Solymáron – élek.
