Közlekedem

Közlekedni, vagyis eljutni A-ból, B-be, gyalog és/vagy tömegközlekedéssel áll módomban. Most ebben a remek trópusi melegben igazi élmény mindkettő.

A minap is szedem, szedegetem a lábaim a buszmegállóhoz. Míg oda érek, leizzadok, egész testemen gyöngyöző vízcseppek landolnak. Felszállok a buszra, hú, de remek a légkondi – állapítom meg – de mire megérkezem a végállomásra a vízcseppek jégcseppekké dermednek testemen. Enyhe hőgutát kapok a napon, de nosza, máris itt a villamos. Azon nincs légkondi, viszont minden ablak nyitva, ha elindul lesz levegő, gondolom naivan. Levegő az van – végül is jól gondoltam – éppen csak az az apró problémácska vele, hogy forró. No, de aki szereti a szaunát – márpedig én igen – az inkább örüljön és élvezze ki ezt az ingyenes lehetőséget, mondom magamnak. Kellőképpen le is izzadtam. Na, tessék meg is van a méregtelenítés. Igen, de a szaunázást követően habtestem lazán beleengedem az úszómedence hűs vízébe, amire most ugye nincs lehetőségem. E helyett le kell szállnom. A következő megállóig elvonszolom magam, majd a tűző napon – mivel ott épp nincs se fa, se fedett buszmegálló – megszáradok, sőt már érzem, hogy lassan beindul az aszalódási folyamat is. Magamban végrendelkezem, miközben dúdolom, hogy „temessetek akáclombos falumba”. Befut a busz. Ezen nincs bekapcsolva a légkondi. Ismét beindul az izzadás. Mindenem csurom víz. Így kellene betenni engem egy centrifugába, fut át agyamon ez a nagyszerű ötlet, mert, mint ahogy mondani szoktam, tele vagyok ötletekkel, már csak kivitelezőre lenne szükség. Végre megérkezem, ahogy a zivatar is. Záporozik fejemen a jeges víz, miközben a villámok játékosan cikáznak körülöttem. Hatalmas durranás, végem van! Mégse belém csapott a villám és már be is értem a lépcsőházba. Már csak három emeletet kell megmásznom és otthon vagyok.

Otthon, édes otthon. Mindent ledobok magamról, beállok a kádba és letusolok. Már csak egy gomb, cipzár, csat, patent, gumi és egyéb kényelmetlen és felesleges dologtól mentes, könnyű, lenge ruhát dobok magamra és leülök megírni ezt a nagyszerű közlekedést. Örökös túlélő vagyok, úgy látszik, száz életem van.

Tóth Lászlóné Rita
Author: Tóth Lászlóné Rita

Nevem: Tóth Lászlóné. Írásaim Tóth Lászlóné Rita néven tettem fel és ezt használom a továbbiakban is. 2009-ben - édesanyám távozása után - űr maradt bennem és ezt az érzést ki kellett írnom magamból. Ezek a gondolatok, versek a gyászról és a hiányról szóltak. Véletlenszerűen találtam rá a Holnap Magazinra, aminek több éven keresztül tagja voltam. A havonta megadott témákra is próbáltak írni, így lassanként prózák is születtek és vidámabb versek is. Írtam többek között mesét, melyből egyet beküldtem a Nagycsaládosok Országos Szövetségének pályázatára, ami bekerült abba a harmincba, ami megjelent a kiadványukban. Egy szatírám az Irodalmi Jelen közölte le. Tagja vagyok az Érdi IRKÁNAK, ahol első alkalommal szintén egy mesém jelent meg. Csatlakoztam a Mesketéhez is, de valójában nem tartom magam meseírónak. A HM tagság megszűnését követően egy ismerősöm a Napvilágot ajánlotta. Annak lettem a tagja, de július elsejével már nem tölthető fel alkotás az oldalra. Három gyerekem, öt unokám és három dédunokám van. Főváros közeli településen - Solymáron - élek.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Így aludj

Így aludj   Álmod könnyű legyen, Mint a téli hó pihék; Mezőről s virágokról álmodj, Melyen repülnek a lepkék. Láss csodákat, S szép messzi földeket;

Teljes bejegyzés »
Versek
Ivántsy Gábor

en.krisz

kisKrisz -nek valahogy mindig mással vagyok, amikor valakivel lennem lehetne. veled is: mire az éjjelvonat gőzös-hideg reggelbe zakatolt, eltűntem a szemed elől. kedves voltál, de számomra halva született zsoltár

Teljes bejegyzés »

Nyári hőségben

1. Nyár van és igazán nagyon meleg. Messzebb elmosódnak az árnyak. S én távoli lidérc-képbe merengek. Minden mozdulat új erőt von el. S egy egykori

Teljes bejegyzés »

Bársony palást

Szeretettel osztom meg új versem. Hullámok új vizeken. 🙂   A Bársony palást a Bársony-trilógiám első része. 😉       Author: Faragó Maia Faragó

Teljes bejegyzés »

Nagyapa

Nagyapa   Rosszkor született, rossz helyre, mikor több mint 110 évvel ezelőtt meglátta a napvilágot. Cserébe olyan őserővel ruházta fel a természet őt és korosztálya

Teljes bejegyzés »

Virágok,állatok,emberek

Edit Szabó : Virágok,állatok,emberek „Aprócska házban, völgy ölén „, ölében cicával itt éldegél anyóka a mesebeli házban, körötte virágok pompáznak, gyönyörködik saját világában. Körben az

Teljes bejegyzés »