Zsibbadt végtagjaimon az izzadság lepereg,
Beszűkült torkomon rút szárazság cövekel.
Nem találom a helyem. Nem bírom sehol sem.
Tüzesen tikkasztó hőáradat dermeszt meg.
Sorvad a világ. A talaj is egyre repedez.
Egy csöppnyi vízért, csak kegyelemért görnyedez.
Kápráztat a vakító fény. A nyár nem enged…
A fránya szelet kutatom, merre tekereg?
Lüktet az agy. E hőség szívemig lepereg.
Csapdába esve, öntudatlanul ténfergek.
Vámpír étkű, őrült nyár! Aljas. Kíméletlen.
Nem bírom tovább! Elfáradtam.Megrekedtem.
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...