Szellők szárnyán

Szellők szárnyán

Szellők szárnyán repül a félelem:
Korán veszélybe került az életem
De soha sem ettől kellett félnem
Tudtam egyszer be kell végeznem,
Mi várhat hazámra, s szeretteimre
Bölcsességre, tudásra, a szeretetre ,
A teremtő áldott gondoskodására,
Türelmére, a bűnök bocsánatára
A ma embere megtagadja múltját
Visszahelyezi a bálványimádást
Totemeket állít a kereszt helyére
Hamis állítást szór az ember nemére
Lombikba szorítja a gyermekáldást
Kiírtja a tudatból az anyai-gondoskodást
A család fogalmát a földbe tapossa
A hazaszeretetet a szívekből kimossa
Napról napra felépíti a maga falanszterét
Váltig tagadja a léleknek puszta létét
Mondd! milyen világ van születőben,
Milyen ember fog létezni a közeljövőben
Csak a megélt pillanat lesz a vezérfonál
A döntnök az akinél van a fegyverarzenál
S ha hozzád kerül a világmegváltó gomb
Megnyomásával megoldódik minden gond.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Örök

Tűz rám a koradéli nap, fényébe merülök. Perzsel, szinte éget, mégis, jó, ahogy itt ülök.   Nem mozdulnak a levelek. Lelkedbe révedek.   Megáll az

Teljes bejegyzés »

Ott voltam

Ott voltam a zöld leveleken, zizzenő fűben, havas hegyen, hullámfodrokon, tengereken, sziklaszirtek letöredezett sötétlő repedéseiben, őzek szelíd barna szemében, hajfürtön játszadozó szélben, éjszaka hömpölygő medrében,

Teljes bejegyzés »

Nem zuhanok

Vonjatok fénybe, reményt égő hajnalok, magamban lelkemig ható tőrt forgatok. Elborít a folyam, a sodró tengerár, s nem tudhatom, hogy rám a túlparton mi vár.

Teljes bejegyzés »

Nekem te

Te vagy nekem a mező, és te vagy a rét. Tenger kékje vagy nekem, mit ölel az ég. Hegycsúcs vagy, amit kezem Soha el nem

Teljes bejegyzés »

Múlik

Hogy múlik az idő, csupa töredék, sejtekből, sodródva kopik el a lét.   Lüktető lomb alatt öreg fák csendje, cérnaszál hangok bujkálnak el benne.  

Teljes bejegyzés »

Lépteid nyomán

Lépteid nyomán szárnyad lebben, messze repültél némán, csendben.   Felleg a társam, hallgat a szó, feledés tükre hajnali tó. Author: Szelidi Gemma Gyerekkorom óta fontos

Teljes bejegyzés »