Humortalan vers

Humortalan vers

 

Élt egyszer egy manó,

A világnak legutolsó felén;

Mindenkit mindig megviccelt,

Ez volt néki a főnyeremény.

Otthona nem igen volt,

Az álom is mindig kerülte;

Egyszer találkozott véle csak,

S még őt is megviccelte.

 

Az apró teremtés,

Egyszer a boszorkánnyal találkozott;

El is tervezett mindent,

És jól kidolgozott.

Tortát sütött neki,

Amivel bemutatkozott;

Amikor már sült az étel,

Tudta jól, hogy örökké átkozott.

 

Át is adta a banyának,

Majd meghajolt előtte;

Én vagyok a boldog manó,

Véle ezt közölte.

A banya megörült,

S csupa finommal kínálta;

Természetesen előtte,

Még be is invitálta.

 

A manó nevetve szaladt el,

A banya furcsállotta ezt;

Közelgett az ebédidő,

Így főzött egy béka levest.

El is fogyasztotta vígan,

Majd felvágta a tortát;

És azzal a lendülttel,

Vesztette el a házát.

 

Házának teteje,

A közeli tölgy tetejére esett;

A kis manó hasán fekve,

Hangosat nevetett.

A boszorkány rögtön,

Meg is átkozta a kis jószágot;

Örökké színtelenné változtatta néki,

Az egész világot.

 

A manónak ettől fogva,

Szürkék voltak hétköznapjai;

A boszorkánynak pedig szertefoszlottak,

Legszebb vágyai.

A manó ez egyszer,

Túlzásba vitte a tréfát;

De kínjában ő is megátkozta,

A már így is csúf banyát.

 

A feje tetejére állította,

Néki a hontalan világot;

Így hát soha nem szagolhatja,

A legszebb virágot.

A banya sikolyát állítják,

Azóta is hallani fentről;

Hisz bedőlt a manó egyszerű trükkjének,

És hatalmasat esett a seprűről.

 

2014.10.19.

Horváth Szabolcs
Author: Horváth Szabolcs

Tatabányán született 1990. március 25-én. 2011-2014 között a Szombathelyi Nyugat Magyarországi Egyetem bölcsész szakán tanult, média-kommunikáció szakon szerezett diplomát. 2022-ben a Kodolányi János Egyetem könyvtáros szakán szerzett diplomát. 2006-ban kezdett verseket írni, de komolyabban csak 2014 óta publikál. Eddig nyolc kötete jelent meg. 2017 áprilisa és 2020 januárja között szervezője volt a tatabányai Slam Poetrynek. 2019 januárja és 2020 novembere között tatabányai olvasóklubot (Olvasólámpa) vezette. Elhunyt kortársaim tiszteletére több alkalommal szervezett irodalmi megemlékező műsorokat. Fontosnak tartja városa, illetve a megyéje irodalom kultúrájának művelését és terjesztését. Jelenleg a 2020-ban elindított tatabányai Tollkoptatók Irodalmi Kör vezetője. Ennek fő célja a tatabányai és a megyei szerzők és azok írásainak megismertetése. A 2020-as év végén elkezdte összeállítani élete első válogatás kötetét. 2023-ban megálmodója és szerkesztője volt a Tollkoptatók (online) megyei hatókörű Antológiájának. Jelenleg a legújabb kötetén dolgozik. Ez mellett még több ötlete van, melyet a jövőben szeretne megvalósítani. Versei eddig a Holnap Magazinon, a Poet-en és a Napúton jelent meg. Legnagyobb díjait 2021, 2024 és 2025-ös évben szerezte a Napút folyóiratnál, ahol a Cédrus Művészeti Alapítvány, Kortárs Irodalmi Alkotások Pályázatán, Vers kategóriájában a Kiemelt szerzők közé került. Könyvbemutatóimról és író-olvasó találkozóimról készült felvételek itt elérhetőek: 2014. júliusától saját facebook oldalal rendelkezik. (https://www.facebook.com/Horvth-S zabolcs-versei-1441227439479669/) Megjelent...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Örök

Tűz rám a koradéli nap, fényébe merülök. Perzsel, szinte éget, mégis, jó, ahogy itt ülök.   Nem mozdulnak a levelek. Lelkedbe révedek.   Megáll az

Teljes bejegyzés »

Ott voltam

Ott voltam a zöld leveleken, zizzenő fűben, havas hegyen, hullámfodrokon, tengereken, sziklaszirtek letöredezett sötétlő repedéseiben, őzek szelíd barna szemében, hajfürtön játszadozó szélben, éjszaka hömpölygő medrében,

Teljes bejegyzés »

Nem zuhanok

Vonjatok fénybe, reményt égő hajnalok, magamban lelkemig ható tőrt forgatok. Elborít a folyam, a sodró tengerár, s nem tudhatom, hogy rám a túlparton mi vár.

Teljes bejegyzés »

Nekem te

Te vagy nekem a mező, és te vagy a rét. Tenger kékje vagy nekem, mit ölel az ég. Hegycsúcs vagy, amit kezem Soha el nem

Teljes bejegyzés »

Múlik

Hogy múlik az idő, csupa töredék, sejtekből, sodródva kopik el a lét.   Lüktető lomb alatt öreg fák csendje, cérnaszál hangok bujkálnak el benne.  

Teljes bejegyzés »

Lépteid nyomán

Lépteid nyomán szárnyad lebben, messze repültél némán, csendben.   Felleg a társam, hallgat a szó, feledés tükre hajnali tó. Author: Szelidi Gemma Gyerekkorom óta fontos

Teljes bejegyzés »