Világégés

Világégés

Világégés csóvája fenyeget
Ha berobban ,semmi sem számolja fel
Elszórva már égnek tűzfészkei
Mit a nyári forróság egyre szít tovább
Földbe gyökerezett lábakkal állunk
Lassan már csak özönvizet várunk
Hogy elmossa az emberi aljasságokat
Kiírtsa a bűnös, gyilkos-háborús vágyakat
Visszaadja a bárkába rejtett álmokat
Egy fegyvermentes józan emberi életről
Egy élhető világról, egy alkotó reményről
Világégés dúl az emberek lelkében
Családok szakadnak,sőt gyakran hajba kapnak
Már nem a napi kenyéradag a tét
Testvéreket ,már a más ideológia veri szét
A kettészakadt világ nagy veszedelem
A másik eltiprása ,nincs már kegyelem
Minden hatalmi ág így egy marokba hull
A szélső liberalizmus így majd megvalósul
Megteremti végül a kommunizmus hatalmát
És ezzel megvalósítja a pénz diktatúráját
Elveszti az élet virágait, zöld leveleit
S így pusztul el a világ
Amit láthatsz majd: a kultúra romjait
És az elhusztult világ maradványait.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Egy hang

  Egyetlen hang, kérlek, csak ennyit adj meg nékem uram. Ennyit csak s ígérem, emberré kovácsolom magam. Mert ma már itt e vad, olykor kietlen

Teljes bejegyzés »

Amorhoz

  Talán kísérleted végzel, vagy csak játékot űzől velem? Angyalként álcázva magad, hirtelen lépsz életembe. Olyan vagy, mintha maga Pandora szállt volna le a földre,

Teljes bejegyzés »

Hazug szavak nélkül

Új kapukat társz fel és köszöntesz nékem új hajnalokat, De lelakatolod őket és messze dobod a kulcsokat. Azt mondod csillagként ragyogok néked a sötét éjszakán,

Teljes bejegyzés »

„Te veglio bene assai”

Meleg nyári szellőkben ringatóztak a zöldes levelek, Miközben a selymes tengerrel együtt lassú táncra keltek. A hosszú szűk kicsiny utcák között az élet nem higgadott

Teljes bejegyzés »

A krízis

A krízis   Egy feszült állapot, Melyben ott van a válság; Bennem van a fordulat, És a kilátástalanság.   Míg e kettő viaskodik, Tengervíz mossa

Teljes bejegyzés »
Versek
Szabó Szabina

Szívem tengerpartján

Elárvult, sebzett szívemet, mikor nagyon fájt az élet, elköltöztettem, Egy homokos partot a tenger mellett ő neki lakni kerestem. Néha ellátogattam hozzá, megnézni, hogy megy

Teljes bejegyzés »