Világégés

Világégés

Világégés csóvája fenyeget
Ha berobban ,semmi sem számolja fel
Elszórva már égnek tűzfészkei
Mit a nyári forróság egyre szít tovább
Földbe gyökerezett lábakkal állunk
Lassan már csak özönvizet várunk
Hogy elmossa az emberi aljasságokat
Kiírtsa a bűnös, gyilkos-háborús vágyakat
Visszaadja a bárkába rejtett álmokat
Egy fegyvermentes józan emberi életről
Egy élhető világról, egy alkotó reményről
Világégés dúl az emberek lelkében
Családok szakadnak,sőt gyakran hajba kapnak
Már nem a napi kenyéradag a tét
Testvéreket ,már a más ideológia veri szét
A kettészakadt világ nagy veszedelem
A másik eltiprása ,nincs már kegyelem
Minden hatalmi ág így egy marokba hull
A szélső liberalizmus így majd megvalósul
Megteremti végül a kommunizmus hatalmát
És ezzel megvalósítja a pénz diktatúráját
Elveszti az élet virágait, zöld leveleit
S így pusztul el a világ
Amit láthatsz majd: a kultúra romjait
És az elhusztult világ maradványait.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Az én anyám

Edit Szabó : Az én anyám Mottó : Anya csak egy van ! Az én anyám úgy szeretett, nem engedte el kezemet, kicsi falu,kicsi háza,

Teljes bejegyzés »

Uralom!?

A pozíció muníció, vagy uralom? Magától kérdi: így adom magam, vagy eltakarom? Vonzóvá tesz a hatalom? A rang, mint egy dió kemény burka, értékes magját

Teljes bejegyzés »

Két idegen

Két idegen,  két szomorú árnyék.  Férj és feleség.  Két különálló világ.  Csak ülnek szótlan,  ugyanabban a szobában,  egymástól néhány méternyi távolságban.  Ülnek némán.  Nem beszélnek.  Hallgatnak.  Köztük korlátok húzódnak.  Magányosak.  Mindegyikük önnön magába 

Teljes bejegyzés »

Kihűlt kályha    Romos házban  potyogó vakolat.  Megrendülve  nézem a falakat.    Valaha élet lüktetett a kályhán,  jövőről szőtt álom énekelt a lángján.    Most

Teljes bejegyzés »

Csak, mint a víz   Egyszerű szavakkal szeretném mondani , ha valami fáj bent,  vízként feloldani .   Búvó patak útján előre, előre, át a

Teljes bejegyzés »

Ébredés   Halvány zöld ereken átsüt a napsugár , tavaszba borulva minden a szépre vár.   Friss illat . Újra él gyenge, ringó levél, halott

Teljes bejegyzés »