Kutya egy életem

 

Kutya egy életem

Na már megint kezdődik a reggeli herce-hurca, mindennap ugyanaz.

Ráérős gazdám kávézik. Keresztbefont lábai mellett már vár rám a pórázom. Hiába ugatok és ugatok nem siet megissza az utolsó kortyot azért is.

Végre! Rajtam a pórázom, bár nem értem, hogy anélkül miért nem szaladhatok.

Vakkantok, gyerünk már! Érjünk ki az utcára! Különben hallgathatom a mai első unalmas „odanemszabadkiskutyámat”.

Az utcán végre lecövekelek, bal hátsó lábamat éppen megemelem mikor Karcsi gyerek torkaszakadtából kiabálni kezd.

Anyu! Megint a járdánkra pisil a kutya!

Usgyí rohanok az első bokorhoz még időben keresem a helyem, nagyon igyekszem gazdám vár a szemetes zacskóval a kezében és már hallom is az ismerős „jólvanokoskiskutyámat”.

Miközben tempósan jobbra-balra cikázunk a buszmegálló felé egy kidőlt tábla előtt lefékezünk, gazdám valami 123-ast morog, én meg gyorsan megjelölöm. A megállóban utolérjük Karcsi gyereket. Nagy rúgásokkal a kavicsokat rendezi.  Aztán cipője lekopott orrával egy fűben felejtett poharat céloz rendületlenül. Nem bírom a zajt nagyon utálom a kavics rugdosást, ugatnom kell tőle megállás nélkül.

Nem úszom meg az „okoskutyamindignemugatot” mielőtt sietősen hazarángatom pórázon a gazdámat.

(R.K.)

 

 

Rodé Klára
Author: Rodé Klára

Mottóm: „A rohanó évekkel az életnek nincs vége… Csak ha elfogy a szó, elhal a zene, megtorpan a tánc, elapad a szeretet.” (R.K.) Az írás örömforrás és vallom, hogy nincs korhoz kötve. Magam is rátaláltam néhány éve, jóval túl az életem delén. Érlelte az idő, a végnélküli tapasztalás, az olvasóim, barátaim lelkes bíztatása. Mozgalmas életutam karrier építéssel, utazásokkal, szerelmekkel, gyermekeimmel, unokámmal, elveszített férjekkel kiapadhatatlan forrásnak bizonyultak. Valóságos történeteim néha szomorú, ironikus vagy humoros, pikáns mozaikjait az elmúlt hét évben novelláskötetekbe gyűjtöttem, (Életre keltek, A hatfejű sárkányfemina, Félárnyék, Az én kaleidoszkópom, Tenyérnyi történetek címekkel) szerzői kiadásban megjelentettem akárcsak az első regényemet, Az arcnélküli férfi-t is. Antológiák társszerzője voltam. A prózák mellett versekkel is próbálkozom. Közlésvágyam határtalan, életünk ellesett pillanatairól, tárgyakról másképpen, emlékeimről, töprengéseimről. Az írás az életem része lett. Örömmel osztom meg novelláimat, könyveimet az érdeklődő kedves Olvasókkal. Email címem: rode.klara@gmail.com

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Uncategorized
Tóth Lászlóné Rita

Remélt fény

Csupán egy szám, amit az anyakönyvi kivonat mutat, puha bársonyként ölelhet az élet szépsége, s utat mutat, míg él bennem a remény, lám a természet

Teljes bejegyzés »

Újra így szeretni

Újra így szeretni   Újra így szeretni valakit, vajon fogok-e még e világon? Ezzel a gondolattal vagyok néha magam hadilábon. Állítják néhányan, hogy mást is

Teljes bejegyzés »

Mondd, miért?

Mondd, miért csak a sírodnak mesélhetek? Pedig tudnék mesélni sok történetet. Talán még büszke is lennél rám Apukám, Annyi gyümölcs termett az életem fáján.  

Teljes bejegyzés »

Reliktum – Grindadráp

“Gondolkoztál már azon, hogy miért vetik magukat partra a cetek?” Author: Erdős Viktória Hiszem, hogy az írás – csak úgy mint bármelyik másik művészeti ág

Teljes bejegyzés »

Hullócsillag

  A Hullócsillag elmúló villanása. Magányosan ballag Ő, keserű a pillantása, Lenéz ránk a magasból, tekintete nehéz, felfoghatatlan az a nagy teher, ami az Ő

Teljes bejegyzés »