Furcsa érzésekkel keltem reggel,
Nem tudtam merre vagyok fejjel.
Kinéztem az ablakon, nem láttam mást,
Csak furcsa tejföl állagú égi áldást!
Elindulni féltem, nehogy valami elüssön,
Vagy hogy valaki a hátam mögé ne kerüljön.
Nem félek, talán nem is kell a valóságtól,
Nem vagyok gyáva nyúl, ki megijed az árnyékától.
De a sűrű tejföl ködben lépkedve,
Az érzékszerveim „kihegyezve”,
Felkészülve minden rosszra, mi történhet,
Hogy lesz ki esetleg eltéveszti a környéket.
Köd előttem, köd utánam,
Kitudja merre visz a lábam!
Nem nézek előre, túl messzire,
Hátra minek, ott már nincs senkise.
Ködbe vezetne a sorsom útja?
Eddigi életemet a sors is sújtotta.
Most már őt végre elengedtem,
Szemébe néztem, s lecseréltem.
Most én vezetem a sorsom tovább,
Mi küzdeni hívott, de ő már gyávább,
Így most már inkább megfutamodik,
Míg én erősebb lettem, ő halványodik.
Ködből jöttem, ködbe megyek,
De veletek én boldog leszek.
Bátran megyek, s török lassan előre,
Mert barátaim jönnek velem, karöltve.
Author: Benyó Attila
Benyó Attila vagyok amatőr vers író. Árnyai Attila versei álnévvel megtaláltok a facebook-on! Sokat tanultam eddig is és ezután is igyekszem tanulni az csapattól és persze más vers íróktól is! Igyekszem fejlődni. Hobbinak indult a vers írása számomra de mára kicsit több lett ez mint hobbi. A kerékpározás mellett az olvasás amivel kikapcsolódom!
