Biztos megsértődött,
mert itt hagyott,
a boldogság,
árván, nincstelenül,
s már hiába futok, loholok,
már nem találom sehol.
Remélem azért meg vár,
még valahol?
Hisz oly jóléreztük magunk,
számomra egy csoda volt,
de, hogy min húzta fel
az orrát,
hogy csak így,
faképnél hagyott…
Author: Vallyon Miklós
1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.
Egy válasz
Hinni kell abban, hogy van egy olyan, aki hű és marad, aki pedig elment, azt el kell felejteni.
Szeretettel: Rita