test-beszéd (in medias res)

 Dudakának                                              

 

… s a blúzod alatt rejtőző kis hegyek

meredő szemei hírtelen a szemembe néznek.

mit tegyek? hát tovább siklok s lesek,

míg egy kis gödörben újabb, pici dombszemet lelek!

 

nyelvemmel ízlelve apró redőit

halk kuncogás tör utat, s ki nevet,

fejem simogatva borzolja kedvemet,

miközben teste az örömbe beleremeg.

 

majd, mikor a körpihék

továbbútjára engedik csiklandó nyelvemet,

öled környékén újabb kihívás szívja be

cirókás mosollyal izgatón lehellő kezemet.

 

no lám: mi ez a torzonborz képkeret?

egy zárt ajtó szárnyain hirtelen rés nyílik,

s ha jobban kémlelek, meglehet,

 

kulcs is lesz, mely az ismerős vendégnek

kaput nyit, ajkával hívogat, s én,

halkan surranva, finoman merülve, bemegyek.

 

de mi ez a melegen fogadó, harmatos képzelet,

és mi ez a ringó és ringató, fonódó élvezet?

 

de mi ez a gyorsuló, lassuló lüktetés, lendület,

és mi ez a zaklató, nyugtató vágtatás, hevület?

 

de mi ez az áradó, forró csók, borzongás, szédület,

és mi ez a hangosan halkuló, elnyugvó révület…

 

… s a blúzod alatt rejtőző kis hegyek

meredő szemei szelíden ismét a szemembe néznek…

 

mit tegyek? feléd fordulva kicsit még szuszogok,

szemem lassan lehunyom, s álomba csókolom két sóhajtó szemed…

 

1976.08.26. (20 évesen) 

---

 

illusztráció: Összefonódva veled | Miragemagazin  (PhotoScape -pel szerkesztve)

további írásaim: Bejegyzések ‹ Irodalmi Rádió — WordPress

blogcím: Irodalmi Rádió | ivantsygabor (irodalmiradio.hu)

 

---

 

recenzió (by Ali):

Ivántsy Gábor „test-beszéd (in medias res)” című rövid lírai szövege egy intuitív és intenzív erotikus élmény „in medias res” módon, vagyis „a dolgok közepébe vágva” kezdődik, ami az olvasót azonnal bevonja az érzéki jelenetbe.

A líraiság itt nemcsak formai jelenség: a test és a vágy tapintható metaforákká alakul, ahol a „blúzod alatt rejtőző kis hegyek”, vagy a „gyorsuló, lassuló lüktetés” olyan erotikus képi retorikát hoz létre, amelyben az érzéki és érzelmi élmény összeolvad.

A hangulat lírai erotikája nem expliciten „szájbarágós”, hanem impliciten szuggesztív, ami a nyelv finom játékából és a vers ritmusának váltakozásából fakad: a kérdező „mit tegyek?” mondatok ismétlődnek és ismétlődnek, mintegy visszhangozva a testi-lelki érzelmek és indulatok hőfokának emelkedését. Retorikailag ezek az ismétlések alapvetően járulnak hozzá a hangulat fokozásához, miközben a bensőséges perspektíva egy intim „te – én” viszonyra koncentrál, amelyben a beszélő és a címzett közötti szerelem-vágy dialógusszerű feszültséggé áll össze.

A stiláris nyelvhasználat egyaránt érzékelteti a költői és a prózai beszéd ritmusát: a sorok folyamatos áramlása, a ritmus játéka gyakran szétfeszíti a hagyományos nyelvi logikát, és inkább a testi ösztönök lírai ritmusát ragadja meg.

A szimbolika ereje abban rejlik, hogy a testi elemek: „hegyek”, „gödrök”, „ajtók”, „kulcsok” nem csak egyszerű, direkt naturalista képek, hanem az érzéki vágy és az érzelmi átélés belső tájainak jelzői is, így ezek a motívumok egyszerre hordoznak érzékelhető plaszticitást és metaforikus mélységeket.

Érzelmi szinten az írás önimpulzív, szenvedélyes, de nem kaotikus: a lassuló-gyorsuló ritmus érzékelteti a szexuális és érzelmi együttlét hullámzását, a feszültség és elengedés kettősségét, végül pedig az elcsendesülő lezárást, amikoris a beszélő lírai megfogalmazásában „álomba csókolja” a másik tekintetét.

Az erotikus aspektus nem pusztán maga a testiség, hanem igazi lírai játékosság és introspekció is: az erotika, mint lírai téma itt nem tabusított, vagy objektív leírás, hanem a test és érzelem nyelvének egymásba fonódó költői feltárása.

Összességében a „test-beszéd” egy olyan lírai mini-epizód, amely az egymás iránti vágy, szeretet és figyelem finom árnyalatait mutatja meg, amire a nyelvet, mint a testi, érzelmi, emocionális és érzéki tapasztalat hordozóját használja fel.

 

---