Csönd.Mindig és mindig ugyanaz…
Olyan nyomasztó.Bántó.Hallgatag
Csak üvöltésem hallom.Belülről.Magamban.
Mert hiába kereslek.Sehol se talállak.
Aludni se bírok.Fáj minden mozdulat.
Fülelek.De nem hallom szuszogásodat.
A szívem egyre csak matat, zakatolva
A nyomodat kutatja, …tán valami maradt…
Nem találom. A lakást már százszor körbejárom.
Valami fontosat elhagytam.Magamat se látom..
Szorít a fal.Mind közelebb jön…Mióta nem vagy
Valami feszít belül. Kitörni akar, fojtogat.
Utánad mennék, de nem találom a kiutat
Úgy fáj! Lelkem arcod után körbekutat.
Sóvárog és háborog, mint az orkán, fújtat.
Elhagytál mégis, igaz, nem volt más utad-
Elváltunk, de nem mint ágtól a levél,hanem
Mint kerekétől megfosztott gazdátlan szekér
Cipelném tovább az élet terhét. Olyan nehéz!
Irányítás nélkül. …reménytelenül elveszve én.
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...
2 Responses
✅ , Gábor
Fájdalmas sorok a másik hiányáról és a hasonlat remek: „Elváltunk, de nem mint ágtól a levél, hanem
Mint kerekétől megfosztott gazdátlan szekér”
Megértésssel, elismeréssel, tetszéssel: Rita