Hány húrja van a harmóniának?
Ha felcsendül ki hallja meg?
Hány dalt játszik rajta léted?
Ha meghallják, ki érti meg?
Hallod-e zengeni másban,
felfedve ezernyi csodát?
Kalandra hívott az élet,
zengeni az örök szimfóniát.
Hogy ki vagyok én? Társad az úton. Átszűrtem életem színes kavicsait, és benne ami igazgyöngyöt találtam neked adom, beleszőve versek ritmusába, amik csak veled szőhetők tovább, ha megérintenek. Honlapom: https://www.mecseriart.com
Tudom, miért nem szeretnek sokan engem, Mert életem nem szabályok szerint élem. Nem perdülök táncra egy füttyszó hallatán, Nem ülök képmutató ember karzatán.
Nem számít az életben hányszor estél el, Nem számít mit mondtak mások rút nyelvükkel. Nem számít az sem, hogy ma mennyire nehéz, Az számít,
(A szeretet örök) Látsz most odafent az égen, mint fénylő csillag a sötétben. A gyertyák most érted égnek, Az emlékek örökké élnek. A
Egy nehéz nap legvégére érve, Hazatérve vár otthonod menedéke. Tisztulási vágyaktól vezérelve, Egy áttetsző világba megérkezve; Zuhogó zuhatag zenjébe, Csillogó cseppeknek csendjébe. A néma könny
Minden egyes ember úgy hordja magával, Gyerekkorát, búját, fájdalmát, magányát Mint zsebében felejtett borotvapengét, Belenyúl minden nap, megvágja kezét. Minden nap belenyúl, minden nap
Estefelé jár már a nap, Lassan indul a kis csapat. Nagypapa és két unoka Szedés után elfáradva. Hazára kis kanna málna Vándorol határból házba.
2 Responses
Nagyon pozitív, kedves, kellemes soraid tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita! Nagyon köszönöm a kedves hozzászólásod, örülök, ha tetszett a versem. Szeretettel: Ildikó