Asztalomon lámpa áll,
hiányzik belőle olaj és bél,
ott áll és remél,
hogy körbe ülik és fényessé vál,
poros, kissé kormos üvege,
régi szép emlékeket mesél,
hol istállót jártak vele,
hol gyermek tanult fényénél,
világított be hosszú éjeket,
s lángjánál tán születtek szerelmek,
és mint az idő,
tán múltak el,
látott sok szépet, jót,
s még tán látott rosszat is,
hol szívek lángoltak,
s néha törtek is,
meg tisztítom,
újra van olaj és bél,
szikrázó lángja újra él,
idővel,
új mesét mesél…
Author: Vallyon Miklós
1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.