Az éj

Körbe fon az éji fény,
Ahogy magam alá sodrom lépteim,
S a város szürke útjai, macska köves járdák,
Kandelábel folytot fényei,
Most egy kicsit félre állok,
Hagyom, játszanak most mások,
Egy időre parkoló pályára lépek,
S csöndben, mosolyogva nézlek,
Nézlek téged, te sokszor zsibongó város,
Nézlek most, a csöndest, homályost,
Ablakaid reszkető fényét,
Tereid néma csöndességét,
Néhol még zendül templomaid harangja,
Hol megnyugszik már nappalod nyüzsgő haragja,
Így nyugszom meg én is,
S nézlek, csodállak,
Hogy változtatsz arcot, s
Mutatod magad percről percre másnak,
Nem vádaskodom, nem is vetem szemedre,
Csak mosolygom magamban,
S lépek tovább nevetve,
Te itt maradsz magadban,
Egy új reggelt remélve,
Én sétálok hát tovább,
S el tűnők egy újabb városi éjbe.
Vallyon Miklós
Author: Vallyon Miklós

1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Kipróbáltuk az orosz telet

– Gyerekek! Ismét lehet Szovjetunióba utazni tanulmányi gyakorlatra! – kiáltotta el magát a főiskolás csoportvezető az egri tanárképzőn. – Nosza, pályázzuk meg ezt a lehetőséget!-

Teljes bejegyzés »

Megszentelt helyek

Régi kolostor harangtornyában néha még megszólal a rozsdás kis harang. A nemlét csendjét nem zavarja már rajta kívül sem ima, sem más földi hang.  

Teljes bejegyzés »

Karácsonyi csoda (1992. december) Vártuk születésed, Isteni Gyermek, s akkor egy másik kisgyermekért karmait nyújtotta a mélység és a földön nem volt, csak sötét… Nem

Teljes bejegyzés »

Van még valahol Öltsük fel most remény-ruhánk, bár szakadt, s tépi fekete szél. Mindenfelől rág szennyes szája, lelkünk vacogva alig él. Kapaszkodjunk angyali szóba, süket

Teljes bejegyzés »

Lesz-e még

Lesz-e még, mondd, egyszer hópihe orrodon, csillagként kavargó hófehér oltalom? Lesz-e még távoli füst ízű üzenet, föld -langyos békesség, szívhez-szív felelet? Lesz-e még nyugtató arany

Teljes bejegyzés »

Jajj neked ifjúság!

Jajj neked ifjuság! A tinta lázong kezemben, egyre csak lázong mikor soraim írom, üzennék az egész világnak hallgatnak-e rám ,bár a végem közeleg mégis gyorsan

Teljes bejegyzés »