Tegnap kaptam egy tiszteletpéldányt Szőnyi Szilárd új könyvéből, a „Föltámadott a gender – Családbarát megfontolások a nemek forradalmáról” c. könyvéből. Néhány oldalt még nem tudtam belőle elolvasni, de mindenkinek figyelmébe ajánlom, mert amíg Soros és a migráns válság a fizikai létünket veszélyezteti, addig a gender ideológia az emberi szellem, erkölcs és lélek megrontásával tesz tönkre körülöttünk mindent. Sajnos, nem szórakoztató olvasmány, de aki föl akar készülni a nehéz közeljövőre, kell, hogy tudja, mi készül itt.
Az a megtiszteltetés ért, hogy a szerző, a saját gondolatai közé illesztette egy korábbi, „Vallomás az anyaságról” c. írásomat is, amely a következő bejegyzésben olvasható.
Author: Nádasi Katalin
Nádasi Katalin az Irodalmi Rádió szerzője. Későn kezdtem írni. Oktató- és kutatófilm műfajban, bő két évtizednyi szenvedéllyel és elhivatottsággal végzett film gyártásvezetői, majd stúdióvezetői munka után, az élet úgy hozta, hogy egyik szülőnk betegsége miatt a következő két évtizedet otthoni betegápolással töltöttem. Bevallom, voltak kétségeim, hogy egy ilyen pörgős és változatos, mondhatnám rumlis tevékenység után, bírom-e majd ezt az otthoni bezártságban zajló munkát. Életem egyik legérdekesebb tapasztalata, hogy ebben a létformában, melytől sokan falkórságot kapnak, számomra kinyílt a világ. Hónapokkal az átállás után érzékeltem, hogy amíg a szakmámban dolgoztam, teljes agykapacitásomat kitöltötte a sok érdekes feladat, majd otthon a családért végzett másfajta feladatrengeteg. A család számomra mindig is a legfontosabb értéket képviselte, de ez alatt a beteg mellett töltött, több mint másfél évtized alatt ébredtem rá, hogy a családi feladatok nagy része fizikai elfoglaltság, melyek közben az ember agya remekül tud szellemi munkát végezni, sokkal jobban, mint a munkahelyi tevékenység idején, amikor az utolsó másodpercem is programozva volt. Boldog meglepetéssel vettem észre, hogy mennyi minden érdekel, hogy véleményem van a világ dolgairól, és hogy szívesen gondolom végig az élet különös eseményeit. Korábban egyszerűen el sem jutottam idáig, mert soha semmire nem volt elegendő időm. S ez még csak a kérdés...