ŐSZI RAGYOGÁS
bágyadt, langyos nyugalom
önti el a fák mohás ölét.
színes levél-örvénnyel pörög,
dombról avartakarón gurul,
játszik: pajkos az őszi szél.
selyembe burkol szíveket,
szemekbe aranylón, puhán,
gyengéd csillogást,
boldog ragyogást sző:
lágy sugaraival a napfény.
/illusztráció: Pixabay/
Author: Adorján L. Zoé
Vannak átélt pillanatok, amelyek újjászületve az írásban testesülnek meg… és vannak pillanatok, a még meg nem éltek, amelyekkel sarjadó írásaink halmoznak el. Mindannyian írunk és olvasunk a kiapadhatatlan forrásból, ahol: mindig miénk a pillanat! Teljességében…
3 Responses
Csodás sorok. A képválasztás is kifejező.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Olvastam verseidben, hogy az őszt nagyon szereted:
lágy sugaraival selyembe burkolja szívedet.
Örülök, hogy tetszett a vers. Szeretettel: Zoé
Igen. Talán azért is, mert ősszel születtem, de talán a nélkül is szeretném a hangulatát.
Szeretettel: Rita