Itt a hó, és fehér, mint a liszt… a világ.
Vastag hódunyhába bújt bele a táj.
Egy hóember nagy vígan kikandikál.
Gombszemével hamisan kacsint rám.
Hópelyhek szállingóznak mindenhonnan elő.
Üde friss és szikrázó a téli levegő.
A megőszült fák képe tiszta, előkelő.
Fagyott csipkebokor hajlongva üdvözöl.
Hókotró szépen a havat összehordja.
Csodálatos gyorsan épül meg a tornya.
Varjúk keresgélnek magvakat a hóban.
Mint dominón a pötty, festik be a tájat.
Vidám nótáját nekünk süvíti el a szél.
Téli mókákról, havas játékokról mesél.
Jégcsap lett víg dalában a cintányér.
Szólót fújnak hozzá verebek és cinkék.
A lejtőn lesiklik a sok sebes szánkó.
De korcsolyázni a tavon is… szuper jó!
És nem maradok adós, ha eltalál egy hógolyó.
Ősszegyúrok párat, és a kölcsönt vissza adom.
Kezem közé fogom, megsimítom a havat.
Remélem, köztünk még sokáig itt marad.
Lelkünket tisztítja és szívünket elringatja,
Ahogy gyermekét altatja el a …szerető anya.
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...
Egy válasz
„Lelkünket tisztítja és szívünket elringatja,
Ahogy gyermekét altatja el a …szerető anya.”
Szeretettel: Rita